Egy olyan ember blogja, aki tudatosan kilép a komfortzónájából

SpontAnti elszabadul

Ének a "csöpögő" esőben

2016. augusztus 26. - SpontAnti

Sok tekintetben a színházat tartom a művészet talán legautentikusabb válfajának. Elsősorban azért, mert elsősorban az emberre kell fókuszálni, egyszerre a hangjára és a mozgására is. Gondoljatok bele: a zenében a zenére figyelsz (persze, a zongorista zongorázik, de őt kevésbé nézed), a festménynél is inkább a festmény érdekel, a táncban pedig jobb esetben nem beszélnek...

Ugyanakkor nem igazán szeretek a színházban musicaleket nézni. Úgy gondolom, hogy sok közülük szórakoztatóipari termék, kevésbé művészeti alkotás. Egyfajta könnyen emészthető show-t kínálnak, amit aztán az ember elad társaságban úgy, hogy hát én színházba járok, én művészetet nézek (ja, csak inkább "fogyasztasz"...) Viszont múlt héten a Szegedi Szabadtéri Játékokon megnéztem az Operettszínház előadásában egyik új előadásukat, az Ének az esőben című darabot. 

edc4eso_n3.jpg

Ez ugye az a darab, amelyikben megszólal az "I'm singin' in the rain..." című híres nóta, volt belőle híres film és olyan zeneszerzők munkássága hagyott nyomot rajta, mint például George Gershwin. Nézzük miről szól: csávó híres filmsztár (Don Lockwood - Gömöri András Máté) és egy nővel (Lina Lamonth - Szinetár Dóra) sok némafilmben szerepelnek Hollywood hőskorában, óriási népszerűség mellett, ők a kor Brad & Angelina-ja. Utóbbinak azonban borzalmas már a beszédhangja is, elviselhetetlen. Találkozik a férfi egy másik, földönfutó színésznővel (Kathy Selden - Dancs Annamari) amikor random sétál, aki mondja neki, hogy persze, némafilmben csak rázni kell magad és az nem is igazi színészet. Ez elkezdi zavarni főhősünket, no meg beleszeret a földönfutóba. Közben elterjednek a hangosfilmek és Lina-val ugye csak a baj van, mert nem tud beszélni. Némi bonyodalom és rosszindulat Lina részéről, a lényeg, hogy a végén kasszasiker a hangosfilm, mert a Kathy (Don-nak eddigre élete szerelme) adja a hangot Lina-nak (aki utálja Kathy-t, mert jobb mindenben nála és Don őt szereti). Még egy kis bonyodalom és felfedik a népnek, hogy valójában Kathy az, aki beszélt és énekelt a filmben, így már ő is híres lesz (Lina pedig összeroppan és megy a süllyesztőbe) és boldogan élnek míg meg nem halnak, Donny-val. Mindez kb. 3 órában!

eso_4.jpg

Nézzétek, aranyos a sztori és ha úgy nézed, hogy szórakozni mész és amúgy jó zenéket hallgatni, úgy teljesen jó tud lenni. Utóbbin nagy a hangsúly, az előadás során a történet ugyanis tyúklépésekben halad előre. Vannak olyan 4-5 perces számok, amelyek után nem érted, hogy most ez mit adott hozzá a sztorihoz. Némelyik olyannyira elüt, hogy kifejezetten megzavarja két jelenet közötti átmenetet. Szóval inkább érdemes felfogni koncertnek a darabot, mint színháznak, annak a sztoriját ugyanis 15 perc után tudod, mivel nem bonyolultabb a leírásnál, amit bárhol a neten elolvashatsz. 

Azért tartom különösen furcsának ezt a vontatottságot, mert kb egy éve néztem meg a Némafilmes című filmet, hasonló sztorival és nagyon jól le tudott kötni, nem véletlenül pontozta jól pl. az Imdb is.

20120222-szorakozz-filmkritika-the-artist-a-nemafilmes7.jpg

A vontatottság és a sztori uncsi átültetése mellett azonban el kell ismernem, hogy a színészek elképesztően jól végzik a dolgukat. Különösen ki kell emelnem Szinetár Dórát, aki Lina Lamonth-ot, a végén a rövidebbet húzó színésznőt játssza, elképesztő hangon végigbeszélve a darabot.

k8loeso_1.jpg

Ezen kívül mint mindig, most is feledhetetlen környezetet biztosít a szegedi dóm a háttérben, különösen az ilyen nagyvárosokban játszódó darabokhoz.

41777.jpg

A musicaleket jobban nem szerettem tehát meg, pedig ebben nagyon jók voltak a zenék, meg a többi, de ez a sztori így gyenge. Nem mondom tehát, hogy javasolni tudom ezt a darabot, de úgy gondolom inkább jó élményekkel jöttem el aznap este Szegedről.

Program értékelés: 6/10

SpontaFaktor: 7/10 

Ha tetszett a poszt, kövessetek facebookon is!

Szabadlábon Velencén

Nem szélhámos sztori, vagy Irigy Hónaljmirigy paródia következik, csak egy kicsi, ám nagyon nyári program.

Nézzük csak, mi történik most éppen. Ülsz a számítógép előtt, a munkahelyeden, vagy épp utazol és a mobilodat nyomogatod. Látod, hogy süt a Nap, arra gondolsz, hogy ó, de jó lenne most inkább a strandon lenni. De sajnos nincs szabi, dolgozni kell, drága utazni.... Felejtsd el ezeket! 

Tegnap ugyanígy ültem a gép előtt, néztem a végre meleg időt és azt mondtam ELÉG. Nem kell megvárni a szabadságot ahhoz, hogy élvezzük egy kicsit a nyárutót! Mivel időben bent voltam reggel, ezért, már 4 előtt el tudtam szabadulni. Felugrottam a barátnőmmel egy vonatra és irány Velence. Sajnos nem az olasz város, de így sem volt csalódás. A vasútállomáshoz közeli szabadstrandra siettünk és pár perc múlva már lubickoltunk is. 

A víz kicsit hideg volt, de a Nap még erősen sütött és kárpótolt mindenért. És a strandon az az ideális állapot van, amikor már nem túlzsúfolt, de még nem is kihalt. Az utazás Budapestről BKV bérlettel egyéb kedvezmény nélkül is 1100 Forint körül kijött oda-vissza és menetirányonként háromnegyed órába telt. Összehasonlításként, a 4/6-os villamoson egy teljes menet 30 perc. Egy kicsit többet ülsz és lent vagy a parton. Az árak a szokásosak. Fagyi 200 Forintért, sima lángos 400-ért, jégkása 100 Ft/dl-ért. 

Ha ilyen szép napjaink lesznek én még biztos megismétlem ezt. Sőt végigjárom a többi könnyen elérhető strandot a Velencei-tó környékén. Jó program lehet ez egyedül, barátokkal, barátnőkkel.

Program értékelés: 7/10

SpontaFaktor: 9/10 

Ha tetszett a poszt, kövessetek facebookon is!

Kirándulás a magyar kultúrában - a Szentendrei Skanzenben jártam

Úgy vettem észre, hogy a múzeumba járás viszonylag megosztja az embereket. Van fanatikus múzeumlátogató ismerősöm, valamint olyan is, aki abszolút nem kedveli a szabadidő eltöltésének ezt a formáját. A legtöbben talán azok vannak, akik például szívesen elnéznek a Picassora a Nemzeti Galériába, de a Hadtörténeti Múzeum már kevésbé érdekli őket. Vagy fordítva. Azt sem nehéz észrevenni, hogy bár Magyarországon szinte minden faluban talál az ember néprajzi múzeumot, ha betéved egybe, finoman szólva sem kell tolongásra számítania. Ezek a gondolatok tudat alatt kicsit bennem voltak, amikor a családdal együtt a Szentendrén található Skanzenbe látogattunk.

800px-szentendrei_szabadteri_neprajzi_muzeum_04.jpg


Szinte nyitásra értünk oda, a bejáratnál alig lézengett pár ember. A jegypénztárnál rögtön kaptunk váratlan kérdéseket, mint például a belépő mellett kérünk-e jegyet a Skanzen vonatra is. Kérünk, persze, miért is ne. Itt egyébként lehetőség nyílik például bicikli vagy roller bérlésre is, szóval ki-ki a neki tetsző módon barangolhatja be a területet.

szentendre_skanzen.jpg
Mindenesetre mi azonnal fel is szálhattunk az éppen induló Skanzen vonatra, ami kívülről és belülről sem egy Railjet hangulatát igyekezte hozni, a kis vonat a szó legszorosabb értelmében véve fapados volt. Volt "első osztály" is, ahol már párnázott ülések voltak, bár a szembefordított ülőhelyek között (lehet kis túlzással) volt vagy 30 cm hely a lábaknak, így nagyon nyújtózkodni sem lehetett, de elképzeltem azt, mennyivel kellemetlenebb lenne, ha még szembe is ülne valaki. Aztán elindultunk, komótos tempóban tettünk egy háromnegyed kört, ami lehetővé tette azt, hogy  kicsit áttekintsük, mit is fogunk látni az elkövetkező napban. A leszállásnál, a Skanzen egyik végéből kiindulva a jegyellenőr azzal búcsúzott, hogy itt találkozunk egy óra múlva. Hát, ez nem jött össze, részben mert a közvetlen környék látnivalóinak megtekintésével ennek a duplája alatt sem végeztünk, másrészt mert úgy döntöttünk, hogy inkább gyalog barangoljuk be a területet.

p130-4.jpg
Szóval mit is láttunk? Egy 46 hektáros területen elterülő néprajzi múzeumot, ahol néhány lépést is nehéz megtenni anélkül, hogy valami látnivalóba ne botlana az ember. Az épületek  legtöbbször egy-egy tájegységen belül tömörülnek, egy tájegységen több udvart is magába foglal, bemutatva Magyarország egy-egy részének kultúráját a mindennapi élettől (étkezés, munka stb.) kezdve az ünneplés sajátosságain keresztül az építészetig minden vonalon. Mindezt igyekszik úgy tenni, hogy ne azt érezd, hogy egy múzeumban vagy, ahol megtekinted a magyar kultúra egy szeletét, hanem azt, hogy  szinte benne jársz. A bemutatás változatos módjainak köszönhetően ez többször sikerül is. A tájegységekből emlékeim szerint jelenleg hét van, ebből az első végigjárása nekünk úgy 2 óra lehetett. Itt eszméltünk rá, hogy egy kicsit fel is kell gyorsulnunk, mert ilyen tempóval a feléig sem jutunk el a területnek. Szóval láttunk malmot (vizi -és szélmalmot egyaránt), állatudvart a hagyományos magyar állattartás szereplőivel, szekérkiállítást, és volt több múzeum a múzemban élmény is, egy-egy kiállítás változatos témákkal. Ezen felül viszonylag sok embert, mind az ott dolgozókat, mind a látogatókat tekintve. 


8-9 óra alatt nagyjából végigrohantunk a Skanzenen, végig érezve azt, hogy ez nem egy napos programnak van azért kitalálva. Ebben amúgy az is megerősített, hogy más napon visszajőve a belépőnk felmutatása ellenében legközelebb már olcsóbban jöhetünk be. Bőven van kétnapi látnivaló is a helyben, ha az ember lába kibírja az egész napos gyaloglást. Gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt élvezetes lehet a hely, a téma iránti érdeklődés szintje nyilván egyénfüggő, de a megvalósítás kellően profi ahhoz, hogy mindenki megtalálhassa a számára érdekes dolgokat benne. Ha néprajzi múzeumot keres az ember, a Szentendrei Skanzen valószínűleg egyike a legjobb választásoknak.

Program értékelés: 6/10

SpontaFaktor: 4/10 

Ha tetszett a poszt, kövessetek facebookon is!

Hogy mikor süt a nap Írországban? Most elmesélem…

Nagyon nehezemre esik nem kijelenteni, hogy akkor, amikor én oda utazom, úgyhogy egyetlen szóval sem mondom ezt, de azért mégis így történt :)

unbenannt.png

Münchenből indult a gépem, nyílván a hajnali órákban, mert csak ilyen embertelen időben tud az ember emberséges áron jegyet vásárolni. Ha meg emberséges időben akar az ember, emberséges körülmények között utazni, akkor embertelenül embertelen árat kell fizetni az embernek :) A lényeg, hogy a gépem mindegy mikor, és mindegy hogy milyen fafajú fapados kivitelben, de felszállt. Aztán szerencsésen le is szállt Cork városában és akkor olyat láttam, amit még senki sem látott… Itt most a facebookkal megtöltött titokzatos, lájkolnikötelezőkülönbennemláthatod posztok juthatnak eszetekbe, de mégsem így folytatom. Szóval … olyat láttam, amit még senki sem látott. Írországban ha hét ágra nem is, de mondjuk ötre biztosan sütött a nap.

11377757_410964822428571_1446404286_n.jpg

Nagyon megörültem, hogy az otthoni hajnali borús időjárás nem tartott ki 2000 km-rel odébb is, így a nagy lendületemnek örvendve megkerestem az autóbérlő irodát, ahol előzetesen lefoglaltam egy „kis méretű autót”. A közepes angolom és az ír tájszólás nehézségeit leküzdve, sikerült megegyeznem a bérlővel, hogy most nem szeretnék 1600 € kauciót letenni, hiszen hogyan lenne már nálam annyi pénz. A mai napig nem értem, hogy miben állapodhattunk meg, de a kulcs a kezemben volt, gondoltam akkor megkeresem az autót, elindulok.  A csodajárgány az alábbi képen látható.

 

Én fel voltam készülve, hogy az anyósülésen fogok utazni, de az érzés, amikor tényleg ott találod a kormányt, az egyrészt nagyon furcsa, másrészt pedig olyan vicces, hogy a bérlő udvarán, az álló autóban 5 percen keresztül csak vigyorogtam magamban, mint a tejbetök, hogy akkor most mi lesz. Ezt az állapotot csak fokozta, hogy ez a kis Fiat, olyan volt, mint valami barbiboy autó. Úgy éreztem magam, mintha valami mesébe csöppentem volna bele, de sajnos nem tartott sokáig, jött a könyörtelen valóság. Először megsimogattam a jobb oldalamon lévő ajtót, vagyis nyúltam volna a váltóhoz, de természetesen az a másik oldalon van. Ezt a felfedezést követően gyorsan begyakoroltam a balkézzel való váltást, ami csak hogy még bonyolultabb legyen, nem tükörben működik, hanem úgy, mint nálunk. Aztán újra megsimogattam a jobb oldali ajtót, akkor a kéziféket szerettem volna kiengedni. A kezdeti nehézségek után jöttek az igazi kihívások… bal oldalon kell haladni az úton, a körforgalomba a baloldalon kell behajtani és amikor az ember már kezdi megszokni a balratartást, akkor rádudálnak, hogy nem balról kell előzni, hanem jobbról. Úgy éreztem magam, mint a KRESZ-szen, a városi vezetés 1. óráján. De ahogy azt is, ezt is megszoktam és épségben célba értem Callan-be. Ez egy kis város Dél-Írországban, az Atlanti óceán, pontosabban a Kelta tenger partjától 50 km-re. Azért utaztam ebbe a városba, hogy „oly sok viszály után, megfogyva bár, de törve nem” találkozhassak a kedves barátnőmmel, aki a Bárka Közösség egy ottani intézetében dolgozik a nyáron. Itt a vége fuss el véle, sajnos a továbbiak már nem publikusak, örülök, hogy eddig elolvastátok… :) Na jó, inkább kihagyom, amit ki kell hagyni és folytatom a napsütéses Írország történetét.

Callan-nél tartottam, ami Kilkenny megyében helyezkedik el és a megye második leglakottabb városa 2233 lakossal. Előtte a megyeszékhely Kilkenny áll, 22000 fővel. A megye maradék népessége más kisvárosokban, de főleg falvakban, tanyákon él.  Annak ellenére, hogy a 20. század közepén az ország határai megnyíltak a szabad kereskedelem számára és az ipar fellendülhetett, Írország történelmében mindig is a mezőgazdaság és állattenyésztés szerepelt alappillérként. Ez az utazásaink során sokszor bebizonyosodott, hiszen bármilyen úton mentünk, a mellettünk lévő területek vagy valami veteménnyel voltak teleültetve vagy tehenek mászkáltak mindenhol. Ha pedig éppen egyiket sem láttuk, akkor pedig irtó büdös volt az út menti silók és farmok miatt.

A Callanba való érkezésem utáni reggel a Mohar Sziklák felé vettük az irányt. Ez Írország egyik leglátványosabb természeti képződménye. Nyolc kilométer hosszan húzódó, gyakorlatilag függőleges sziklafal a szigetország nyugati partjainál, ahol a 180 méter magas sziklákat az óceán hullámjai verdesik. Csodálatos látvány, ajánlom mindenkinek. És mellesleg itt játszódott a Szökőhév című romantikus-vígjáték egy része, Amy Adams-szel a főszerepben… ha valakit ez lázba hoz, akkor ezért is megéri Írországba látogatni.

De van még bőven látnivaló, többek között a Ring of Kerry vagy a Skellig Island, amikre nekünk időnk jutott egy hosszú hétvége alatt. Az utóbbi sziget volt a Star Wars legújabb részében a Jedi Island.

A nagy turisztikai célpontok természetesen szép élményeket nyújtanak, de én mégsem ezeket szeretném a legfontosabbnak tekinteni, úgyhogy nem is írok róluk többet. Utána lehet olvasni, meg lehet nézni, le lehet fényképezni az iPhone-nal és szelfizni is lehet velük, aztán mehet a facebookra. Én inkább azokkal az élményeimmel folytatnám, amikkel egy kicsit közelebbről meg tudtam ismerni az írek életstílusát vagy önmagában az ír nép mibenlétét.

Feljebb említettem, hogy milyen sok kis falvacska van. Ezekben a falvakban jól szituált, szerény, nagyon otthonos házak sorakoznak. A bejárati ajtók általában színesre vannak festve, a kerítések pedig max. 50 cm magasak, sötétszürke kőből készülnek. Ez nekem nagyon szimpatikus, hiszen mutatja, hogy milyen nyitottak és kedvesek az írek. Többször fordult elő, hogy az utcán ránk köszöntek, vagy egy másik autóból intettek. Itthon még elgondolkodom rajta, hogy hátha ismertem az illetőt, de Írországban, ahol még életemben nem jártam, nem hiszem, hogy bárkit is ismernék és mégis üdvözölnek.

A szállásainkat az AirBnB oldalon foglaltuk. Most először használtam ezt a szolgáltatást és be kell vallanom, azért voltak kétségeim a szállások vagy szállásadókkal kapcsolatban. Ki tudja ki lesz az? Lehet, hogy alvajáró vagy éppen hajnalban szereti lövöldözni shotgunnal a verebeket. Szóval, vele alszol egy légtéren belül, azért nem mindegy, hogy hogy. De az anyagiakat tekintve, az ember ugye sok minden felett szemet huny, hát mit volt, mit nem tenni, lefoglaltuk a szállásokat. Egyébként a rendszer nagyon jól ki van találva. Megnézed az AirBnB oldalán a lehetőségeket, foglalsz, ha van hely levonják a megadott számlaszámról a pénzt, kapsz elérhetőséget és kész is van, mehetsz, amikor lefoglaltad. Szóval foglaltunk, fizettünk, mentünk és meg kell mondanom, hogy a kételyeim feleslegesek voltak. Nagyon kedves, rendszerető és figyelmes fogadóink voltak. Az utolsó helyen még tábortüzet is raktak nekünk, hogy el tudjunk búcsúzni egymástól a következő pár hétre, amíg nem találkozunk.

Volt még egy nagyon meglepő, szép élményem az autópályán. A gyorsabb sávban (belső sáv) haladtam és közeledett valaki hátulról, de én nem figyeltem, nem is gondoltam volna, hogy valaki a jobb oldali sávban akar előzni. Szerintem eltelt legalább egy perc, mire rájöttem, hogy illendő, sőt mi több, kötelező lenne elengednem őt. Ahogy tudtam lehúzódtam a bal oldali lassabb sávba és vártam egy lehúzott ablakon kidugott középső ujjat, vagy fenyegető öklöt, esetleg valami menj az anyádba angol megfelelőt, de nem! Nyugodtan elhaladt mellettem, közben pedig a hüvejkujjával mutatta, hogy minden oké, köszöni, hogy elengedtem. Ilyet, én még soha nem tapasztaltam. Sajnálom, hogy az emberek sokszor inkább bemutatnak és magukat, meg persze engem is stresszelve kezelik a helyzetet. De ezt majd egy Arra gondoltam fejezetben részletesebben kifejtem…

Amíg én ott voltam négy napig csodaszép idő volt, de ez ritka dolog. Szóval a kérdésre válaszolva, hogy Írországban mikor süt a nap, hát nem túl gyakran. Vagy esik, vagy csepereg, vagy éppen csak borús és alig van 10 fok, de mégis nagyon nyugodt és kellemes. Egy kicsit lassú, de nincs is miért sietni. Otthonos, az emberek pedig nagyon kedvesek.

Talán ennyi elég is…

Program értékelés: 10/10

SpontaFaktor: 9/10 

Ha tetszett a poszt, kövessetek facebookon is!

Vészhelyzet itthon és az USA-ban

El kell, hogy áruljam, van egy gyengém sorozatok terén. Nem tudom megunni a Vészhelyzet című amerikai sorozatot. Aki nem tudná, ez a chicagói megyei kórház életét követi 15 évadon keresztül. Van benne szó az általános betegellátásról, láthatjuk, hogyan kerül be a beteg a váróból, a felvételi részen keresztül a kezelőbe. Legalábbis, ennek egy filmes feldolgozását. 

Ebben a posztomban két kórházi élményemről szeretnék mesélni. Spontán alkalmak voltak, hiszen senki sem tervezi, hogy pár órát a sürgősségi osztályon (Sürgősségi Betegellátó Osztály - SBO) tölt. Bár tanulságos volt, mégsem ajánlom senkinek. :)

A történethez még annyi tartozik, hogy az egyik élményem az USA-ból való, a másik Magyarországról. Kezdjük az amcsikkal. 

Karácsony előtti nap vendégségbe mentünk barátainkhoz, ahol egy óvatlan pillanatban unokaöcsém lecsúszott a székről és lefejelte az asztal szélét. Ouch. Szegénynek a szemöldöke annak rendje és módja szerint felrepedt és vérzett. Gyors telefonos konzultáció után elvittük a balesetire. Nagyon sajnáltam szegényt, de el kell, hogy ismerjem, egy kicsit élveztem is a helyzetet, hiszen már rég meg akartam nézni egy amerikai sürgősségi osztályt. Vajon olyan-e, mint a Vészhelyzetben? 

A válasz igen. Beérkezés és bejelentkezés után a Triage-on találtuk magunkat (ezt itthon is így nevezik), itt veszik fel a beteget, és osztályozzák a sérülését. Gyors vérnyomásmérés és máris egy függönnyel elválasztott ágyat kapott a srác. Az osztály csendes volt és tiszta. Sokat vártunk az orvosra, közben a nővérek bejöttek, hogy tudnak-e segíteni, a gyerkőc tévézett, vártunk. Aztán jött az orvos és érzéstelenítette a seb környékét. Megtudtuk, hogy mindenképp varrni kell... 

Újabb hosszú várakozás (legalább fél óra, mialatt hatott az érzéstelenítő) és jött az orvos újra. Nem akarok nagyot mondani, de úgy remegett a tűt tartó keze az orvosnak, hogy a söröspoharamat nem szívesen adtam volna a kezébe. Féltem is odanézni, de meglepetésemre és megkönnyebbülésemre hibátlanul összevarta unokaöcsém szemöldökét. Egy kicsit még rápihentünk az indulásra, amíg kiállították a papírokat. 

A mérleg? 5 öltés, 100 dollár sürgősségi felár, 1400 dollár ellátási díj és több, mint 3 óra a kórházban. Nem érte meg a program. (Még úgy sem, hogy az ellátási díjat a biztosító fizette ki a kórháznak, nekünk "csak" egy százasban volt.)

A másik élmény egészen friss. A napokban egy közeli rokonom elvesztett a fogsorából egy darab fémet. Nem tudtuk, hogy lenyelte-e, vagy hogy mi van vele. Panasza nem volt, de ez nincs így rendjén, elszaladtunk a Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátójába.

Legnagyobb meglepetésemre nagyjából ugyanaz a kép fogadott, mint Amerikában. Szép, új épület, tisztaság, gördülékeny munkamenet. Mivel 8 előtt érkeztünk a röntgenre 8-ig várni kellett, de addig is megvizsgálták az ijedt rokont, és figyeltek rá. Újra és újra megmérték a vérnyomását, ellátták. A röntgennél nem kellett várni, a lassú részek csak utána következtek.

Sajnos ez a program sem lett rövid, összesen 4 órát töltöttünk az osztályon, ezalatt az idő alatt elkészült két röntgen. A négyből nagyjából kettő és fél óra a leletekre való várakozással telt. 

Igazság szerint nem tudom,hogy mi tart ennyi ideig. Nem ismerem a rendszert, hogy minek kell megtörténni ahhoz, hogy a röntgenből eljusson a lelet az orvosig, mennyire volt leterhelt a radiológia stb, de valahogy soknak tűnt a várakozás.

Ezt viszont enyhítette az, hogy a ápolók, orvosok és a diszpécser, akivel találkoztunk mind nagyon udvariasak és készségesek voltak és valóban odafigyeltek az emberre!

A mérleg? 2 röntgen 4 óra a kórházban és mennyi pénz is?  Hogy is van ez?

A helyszínen nyilván semennyit nem kellett fizetni (nem, borítékot sem kellett adni). A TB (társadalombiztosítás) fizeti az  ellátást abból a pénzből, amit befizetünk. Valójában majnem minden felnőtt fizet TB-t vagy ennek válfajait és majdnem mindenki kap ellátást (kivéve akinek nincs vagy nem mindenre kiterjedő a biztosítása).Tehát akkor is fizetünk, ha nem használjuk fel, cserébe, ha valaki többet használ, mint befizet az ő ellátása is biztosított. Elvileg... A lényeg, hogy a szolgáltatás akkor jár, ha igénybe veszed, amúgy a résztvevők gyűjtenek a közösbe, amiből ezt kifizetik.  

Az USA-ban viszont más a helyzet. Ott az öngondoskodásra bízzák elsősorban az egészségügyi ellátást, habár voltak kísérletek ennek finomítására. Akinek van biztosítása, azt a munkáltató fizeti. Jobb állás = jobb biztosítás. Az árak teljesen fiktívek, és azért azok, mert nincs verseny. Nem lehet előre tudni, hogy hol mi mennyi. Ezért vagy azért az ellátásért az X kórház mást fog kiszámlázni az A vagy B biztosítónak, illetve mást egy magánszemélynek. A biztosítók rettentő pénzeket leakasztanak, és egész szegmensekből kivonulnak, ha a kormány esetleg úgy dönt, hogy pofátlanság amit csinálnak és próbálja az elszállt árakat lefelé nyomni. Persze ellátják a beteget akkor is, ha nincs biztosítása, de utána a számla is megy. Amint a tapasztalt esetemből láthatjátok, elég borsos összegekről. Rengeteg válfaj létezik tehát itt is, de a lényeg az, hogy alapvetően nem a közös kasszából történik az ellátás.

Hogy van-e konklúzió? Nincs. Nem is az volt a célom, csak, hogy megmutassam, ott sem fenékig tejfel a kórház. Sőt... Legjobban akkor járunk, ha egyik helyen sem kerülünk olyan helyzetbe, hogy szükségünk legyen rá.

Program értékelés: 1/10 (mert betegnek lenni nem jó)

SpontaFaktor: 8/10 

Ha tetszett a poszt, kövessetek facebookon is!

 

 

 

Öngyilkos osztag, amitől te is öngyilkos szeretnél lenni

Nem igazán szeretem a szuperhősöket. Kitalált figurák, akiket sosem találhat el semmilyen golyó, de szerintem ha egy atombomba robbanna fel mellettük, akkor is túlélnék. Mindazonáltal mások vagyunk, más dolgokat szeretünk és megértem, ha valaki pont őket.

Érdekes, hogy néhány szuperhősös filmet mégis meg szoktam nézni, ráadásul jellemzően moziban! Az alapsztori kicsit sem érdekel, de próbálok nyitni ebbe az irányba is. Ezek a filmek változó intenzitással, de tetszeni szoktak, könnyed esti kikapcsolódásként tekintek rájuk. Ezek közül a Christian Bale által alakított Batman trilógiát szeretném kiemelni, az a film minden tekintetben leadta a minőséget (talán pont azért, mert viszonylag valóságközeli volt). A legutóbbi pénteken viszont egy olyan borzalmat kellett végignéznem, amit még soha: Az öngyilkos osztagot (Suicide Squad). Érthetetlen számomra a Port és az Imdb jótékony pontozása!

A történet az akar lenni, hogy a gonosz boszorkány (és fivére, akit módszeresen így is hív végig :D) dühösek lesznek és végezni akarnak az emberekkel, vagy valami ilyesmi. Megy a dirr-durr, piff-puff persze. Ekkor bevetik, az addigra természetesen szupertitkosan összetákolt szuperhősös osztagot, amelynek tagjai egy szupertitkos börtönben rohadtak eddig. Ebben a DC-nek az átlagember számára részben jobban, részben kevésbé ismert karakterei tűnnek fel. Aranyosak, cukik, mókásak, meg rohadt durva mennyire nem tudnak megsérülni. Hogy miként lehet megzabolázni ennyi csínytevőt? Kihozod a börtönből, mondod neki, hogy intézze el a boszit és annak fivérét, rájuk tapasztasz valami bombajellegűt és a csapat élére odateszed Zászlós Rick-et (Rick Flag), a gigamenő katonát, aki felrobbantja őket, ha nem vigyáznak. No ha persze Rick kidőlne, akkor még mindig ott van a szigorú néni a legfőbb testületből, akit a végén persze ki kell menteni. A világ és a szigorú néni megmentéséért a hála annyi, hogy 10 évet levesznek a sokszoros életfogytiglani börtönbüntetésből. Ééééééés ennyi. Nem szabad megnézni!

suicide-squad.jpg

A kedvencem az, amikor családnak nevezik magukat. Szirmai Gergely mondta, hogy ez furcsa. Szerintem is, de tényleg úgy alakították ki a csapatot. Van benne apuci (Deadshot), anyuci (Harley Quinn), rossz gyerek (Captain Boomerang), introvertált gyerek (Diablo,aki persze a hős lesz) és végül a csendes, de jóarc gyerek (Killer Croc). A japán kardos csajszi meg azóta is rejtély, hogy miért van benne. A lényeg, hogy a sztori teljesen tudatosan erre a szálra épült, de ez nem jó így. Ezek öntelt, bunkó, fura lények a lelkük mélyén és mint a film is mutatja, nem funkcionálnak családként úgy, hogy a néző ezt el tudná hinni. Pedig szerintem az volt a cél, hogy ezt elhitessék...

Szóval láttam én már a DC-től azt a király Batman filmcsokrot, most meg ilyen mocsárba süllyedtek ezzel a filmmel és nagyon elrontották az estémet. Ezzel az aszfalton mezítláb futás után véget is ért beszámolóm a második programról, amit nem ajánlanék senkinek :D

Program értékelés: 1/10

SpontaFaktor: 6/10 (igen, nekem a szuperhősök miatt ennyi)

Ha tetszett a poszt, kövessetek facebookon is!

Program arra az esetre, ha tényleg eleged van a nagy melegből

A két hete vasárnap, amikor normál esetben picit hosszabban szoktam aludni, arra keltem ismét, hogy elképesztően melegem van. Annyira mérges lettem, hogy máris felhívtam cimborámat, akivel közöltem, hogy márpedig ma el kell jutnunk strandolni egyet. Mivel ő is hasonló problémával küzdött éppen, így könnyen beleegyezett.

kanikula-batman.jpg

Mivel általában "alternatív" programjavaslatokkal szoktam előállni, most arra gondolhatnátok, hogy találtunk egy kietlen, mégis hangulatos partszakaszt a Dunán és ott fürödtünk egyet. Ez alkalommal azonban teljes mértékben tömegemberek voltunk és az ország legnagyobb aquaparkját választottuk, a mogyoródi Aquarénát

aqua_logo.jpg

4756111121051554_budapest_aqvarena.jpg

A Hungaroring (elképesztő látvány a versenypálya) mellett található létesítmény számos szolgáltatás mellett lényegében egyről szól.

a7e5a39fcd76f5711792a0eb9a40012b.jpg

Csúszdázz annyit, amennyit csak tudsz! Mindenféle korosztályú és kockázattűrő-képességű ember megtalálhatja itt a neki megfelelő csúszdákat. Ráadásul annyit, hogy a nap végére maximális hajtás mellett is úgy jössz el, hogy nem mindenhonnan csúsztál annyit, amennyit szerettél volna. 

aquarena.jpg

208-terkep.jpg

001141996_aquarena_jpg_jpg_orig_masolata.jpg

Esetünkben például a "Vadvízi folyó" nevű csúszda volt a legnépszerűbb. Egyik szakaszán ugyanis módszeresen elakadtunk percekig, ha éppen kiegészítésképp nem borultunk fel. Ez az aquapark aznapi csúszóközönsége között egyedinek számított, főleg annak tükrében, hogy tizedik és egyben utolsó csúszásunk is ugyanolyan, ha nem nagyobb kudarc (és egyben röhej) volt, mint a legelső. 

20140814utazas-csussz-egy-nagyot-ezek1.jpg

aquarena-mogyorodi-vizipark-lassu-folyo-04.jpg

Ha felmerülne valakiben, hogy miért menjen el egészen Mogyoródig strandolni, akkor nem tudok mást mondani, mint azt, hogy úgysem fogja megunni. Amennyiben valaki úgy érezné, hogy gond neki eljutni ide, akkor ez sem lehet kizáró ok, mert az aquapark rendszeres buszjáratot indít oda-vissza.

Amikor nagyon vágytok már egy klassz napra, és a nagy pörgés ellenére mégsem akartok szenvednetek a nagy melegtől, akkor ne habozzatok, hódítsátok meg Ti is az Aquaréna csúszdáit!

e89f6c6cd0bab8e6fe41.jpg

 

Program értékelés: 8/10

SpontaFaktor: 4/10

Ha tetszett a poszt, kövessetek Facebookon is :) 

5 dolog, amitől futáskor tuti megőrülsz

A rendszeres futás gyakorlatilag egy életforma. Mint azt a Runner's World sok cikkében időről időre megírja, életed szerves részévé válik a futás iránti vágy és elkezded élvezni a mozgást. Olyan futót ugyanakkor, aki mindig ugyanott futna, még nem láttam: vagy a terepet, vagy az útvonalat, esetleg mindkettőt váltogatja az ember, ezzel is változatossá téve az amúgy monoton programot. 

Én ha futóedzésre gondolok, akkor azonban elsőre egy rekortán gumis körpálya jut eszembe, ahova a legtöbbször járok évek óta.

355.jpg

Néhány dolog ezen a pályán futásaim során azonban feltűnt, hogy nagyon elkezdett zavarni. Holott ha nem futok, akkor vagy észre sem veszem, vagy ha igen, akkor nem zavar kicsit sem.

  1. Kutyák: Az ember legjobb barátja és egy nagyon okos állat. Ha nem éppen futok, akkor mindig ámulni szoktam, milyen jól nevelten játszadoznak el egymás mellett a parkban a kutyusok és még csak véletlenül sem bántják az embereket. De amikor futok és hirtelen (jellemzően a gazdi gondatlanságából) elém kerül egy a kijelölt emberi futásra szánt pályán, akkor nagyon kiakadok. Amikor az egyik egyszer még meg is kergetett, akkor pedig még egy kisebb vitám is alakult a gazdival, aki a valódi hibás ilyenkor
  2. Gyerekek: A gyerekek nagyon aranyosak és örülök neki, hogy ennyien ki szoktak jönni a friss levegőre. De amikor a szülő úgy sétál a gyermekével, hogy a széles járda ellenére a gyerek a pályára kerül (a szülő különben nem), akkor mérges leszek. Mi történik, ha az egyik kanyarnál éppen nem figyelek és nekimegyek a kicsinek? Itt sem konkrétan a gyerekek a bajosak, hanem szüleik felelőtlenek.
  3. Amikor valaki ellentétes irányban fut: Nem tudom mire gondol aki így tesz, de legalább 20 ember fut egy irányba és ő mégis szisztematikusan a másik irányból teszi meg a kört. Nos ez tényleg érthetetlen, mivel mind az én futásomat, mind az övét megzavarja a tüntetőleg fellépő futó.
  4. Gyalogosok, akik nem néznek körül: Ismerős lehet többeknek a kép, hogy jön az idős bácsi egy diszkontáruházas szatyorral, lefelé néz és lazán belép eléd mikor átkelnél előtte? Tényleg semmi baj, csak neki biztosan nagyon fog fájni...
  5. Egymás mellett futó emberek: Számtalanszor előfordul az az eset, hogy egyébként rendkívül lassú tempót diktáló futók egymás mellett mennek és társalognak is párhuzamosan. Amikor van lehetőséged kilépni a járdára előzésnél, akkor ezt meg is teszed. De amikor hirtelen balra és jobbra is makulátlan virágágyás vesz körül, akkor szépen szólni kell nekik, hogy ejnye, tessék már arrébb állni.

Szeretném hangsúlyozni, hogy nem tartom lényeges problémáknak a fentieket és továbbra is ez a pálya marad az én futómekkám. A fentieket tekintsétek talán elsősorban olyan felsorolásnak, hogy mire érdemes nagyon odafigyelni a sérülések elkerülése végett.

Ha tetszett a poszt, akkor kövessetek Facebook-on is :)

5 érv, amiért a roller menő

Ezen a nyáron elképesztő mértéket öltöttek a fővárosban a villamos- és útfelújítások, stb. Nem tudom, hogy idén csak én érzékelem-e ezt ilyen intenzitással, mindenesetre kiborít, hogy mennyire hosszadalmas mostanában eljutni egymástól nem is olyan messzire lévő helyszínekre tömegközlekedéssel. Egyik délután munkából hazafelé menet eldöntöttem, hogy ennek most valahogy véget vetek.

Olyan megoldást kerestem, ami:

  1. Nem drágább a felnőtt tömegközlekedésnél, azaz havi 9500 Ft-nál.
  2. Használata nem jelent életveszélyt.

Előbbi esetében abból indultam ki, hogy bár Európában nem számít drágának a budapesti tömegközlekedés, mégis tudnia kell hozni ezt az árat egy hónapra vetítve az új eszköznek. Az életveszély tekintetében a sokak által pártfogolt kerékpárt (akár Bubi-t), valamint a robogót zártam ki, mivel pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a város vezetése nem priorizálja a kerékpárhasználatot és autók között nekem nagyon rosszak a tapasztalataim. Eszembe jutott viszont a ROLLER!

varosi-felnott-roller1.jpg

5 ok, amiért mindenképpen érdemes használni:

  1. Ajtótól ajtóig lehet vele közlekedni, nagyon gyorsan és nincs várakozás.
  2. Könnyen lezárható, összecsukható, no meg mostanában divatos is.
  3. Növeli az állóképességet.
  4. Gyakorlatilag gyalogosnak számítasz vele, nem igényel annyi kiegészítőt (lámpák, mellény, stb.), mint a bicikli.
  5. Nagyjából fél év alatt megtérül a befektetés, ha a felnőtt bérlet árával hasonlítjuk össze és feltesszük, hogy alkalomadtán venned kell néhány vonaljegyet.

fenott-roller.jpg

Mindössze három hete használom az eszközt, de eddig csak pozitívat tudok mondani róla. Gyorsabban eljutok mindenhova, elsősorban mivel nem kell várnom semmilyen eszközre. Azt gondolhatnátok, hogy rendkívül megerőltető és izzasztó így például munkába menni, de a roller esetében nagyon jól lehet játszani az intenzitással és nem kell, hogy kimerülj a használatában (ezért merem akár öltönyben munkába járóknak is javasolni). Nem állítom, hogy a roller abban az esetben, ha minden nap 25 km-t utazol munkába ideális megoldás lenne. De amennyiben érzel magadban indíttatást arra, hogy többet mozogj, gyorsabb, rugalmasabb, valamint költséghatékonyabb légy, úgy 8-10 megállós távolságot (oda-vissza külön) nyugodtan tudsz vele helyettesíteni napi szinten. 

2011_0419rolleres_20n_c3_a9ni1_2.jpg

A megfelelő eszköz kiválasztásakor ugyanakkor legyetek körültekintőek! Nekem például nagyon oda kellett figyelnem, hogy nagyobb magasságomnak és tömegemnek megfelelő modellt válasszak. Olvasgassatok blogokat, valamint nézzétek meg több áruház kínálatát is. Ja, és én a helyetekben mindenképpen kipróbálnám, mielőtt megveszem

Jó rollerezést Nektek is! :) Akár még a furcsábbnak tűnő modellekkel is...

 

trikke_1.jpg

 

Program értékelés: 9/10

SpontaFaktor: 9/10

Ha tetszett a poszt, kövessetek Facebookon is :) 

3 ok, amiért Te is adj vért! Egy win-win-win helyzet

Nem vagyok különösebben jó barátja a betegségeknek, igen komoly fehér köpeny fóbiám van és a gyógyszerek nagy részéről a mai napig meg kell kérdeznem másokat, hogy mire is jók. Ez azonban mind semmiség ahhoz a viszolygáshoz képest, amit a tűkkel szemben érzek.

 

veradas_logo.jpg

 

Nem kis bátorságot vettem tehát magamhoz és mentem el vért adni az Ördögkatlan Fesztiválon (a fesztiválról írt posztomat itt olvashatjátok). A fogadtatás nagyon kellemes volt, rövid adatfelvételt követően egy kérdőívet kellett kitölteni. Itt a kedvenc kérdésem a terhességre vonatkozott, amit poénból gondoltam kitöltök, de végül nem mertem bevállalni :D. A kérdőív után megmérték a hemoglobinszintemet, állítólag rendben volt. Örültem neki, bár nem tudom pontosan minek örülök :D. 

Ezt követte az orvosi vizsgálat. Itt az orvos vérnyomást mért (meglepett, de nem volt magas, pedig ugye a köpenyes fóbia még mindig megvan :D), valamint a külföldi útjaimról érdeklődött, hogy melyik országokban jártam. A vizsgálatot követően pedig indulhatott is a móka, jött a tű! A trükköm annyi volt, hogy nem néztem oda, egyébként nem fájt egyáltalán. Először nagyon kevés vért vesznek (ezt tesztelik is utána), majd még 4,5 dl-t csapolnak le. A vért három részre bontják fel és használják fel. Összességében elmondható, hogy friss vérre mindig szükség van, sokáig ugyanis nem áll el. Legyen tehát bármilyen a vércsoportod, a Vöröskereszt szeretettel vár!

voroskereszt.jpg

És akkor nézzük miért is éri meg neked mindenképpen vért adni! Vegyük azt az esetet, amikor valaki igazán önző és tényleg elsősorban csak a saját érdekeit nézi. Így szemléletesebb a felsorolás talán :D

  1. Kapsz étkezési utalványt, csomó kaját és sört a véradás és után. Valamint előtte is ehetsz... Csak rövid fejszámolás: ha havi 200.000 Ft mondjuk a nettód, akkor 20 munkanapos hónappal és napi 8 órás munkaidővel számolva a nettó órabéred 1.250 Ft. Na ennél kb. 25-30 perc alatt lényegesen többet kapsz itt
  2. A leszívott vér újratermelődik. Ez rendkívül egészséges és én sem hittem el, de valóban frissebbnek érzed magad másnap. Az illumináltságot kedvelők pedig aznap igen kedvező áron kerülhetnek a kívánt állapotba :D, de ezzel csak óvatosan!
  3. Bár az első két érv elég meggyőző, de ha nem lenne elég, akkor még potenciálisan segíthetsz is valakin vagy valakiken.

Elmondható tehát, hogy jól jár a beteg, mert kap vért. Jól jár a Vöröskereszt, mert nem hiába munkálkodik. Valamint te is, a fent leírtak alapján. Ez már nem is win-win, hanem win-win-win szituáció!

veradas.jpg

Vért nem adhat mindenki. Nagyon sok oka lehet annak, hogy miért nem engednek részt venni ebben. De úgy gondolom, hogy egyáltalán aki megpróbálja és mégsem sikerül neki legalább akkora hős, mint aki már 48-szor segített. Ez nem verseny, ez egy egyszerű emberi gesztus.

A fesztiválon utánakérdeztem és nagyon meglepődtem, hogy mennyire nem népszerű dolog amúgy a véradás (pedig a plakátok ezen a fesztiválon tényleg kibökik a szemed). Én pont délben végeztem és aznap délelőtt 36 db véradás volt, amit kicsivel több, mint 16 liter vér csak. Ez tényleg nem valami sok, mondjuk egy pécsi klinikának...

Végül annyit engedjetek meg, hogy elmeséljem miért is döntöttem amellett, hogy leküzdöm a félelmemet. Nem is olyan régen egy nagyon közeli hozzátartozómnak műtétje során egy apró hiba miatt ripsz-ropsz 1 liter vérre volt szüksége. Erre még két véradás sem elég! Akkor ha nincs ott másnak a friss vére, akkor hirtelen én nem tudtam volna megmenteni, pedig egyezett a vércsoportunk. Amellett, hogy nagyon elszégyelltem magam, eldöntöttem, hogy erőt veszek magamon. Legalább egy literrel ugyanis adósnak éreztem magam a "közös kasszából"

Gyertek tehát vért adni Ti is! Ha pedig tetszett a poszt, akkor kövessetek Facebookon is :) 

Program értékelés: 10/10

SpontaFaktor: 6/10