Egy olyan ember blogja, aki tudatosan kilép a komfortzónájából

SpontAnti elszabadul

Szerelmem, Balkán

2016. augusztus 03. - SpontAnti

Megvan ugye, az az érzés, amikor beleszeretünk valakibe és az első találkozások élménye annyira intenzív, hogy ha nem vagyunk együtt, alig lézeng az ember. Az elmúlt héten ezt a szerelmet találtam meg! Engedjétek meg, hogy bemutassam szerelmemet, a Balkánt!

Pénteken este munka után összeszedtük a legfontosabb dolgokat, amire szükség lehet: pár ruha, hűtőtáska, vontatókötél, kések, gyógyszerek, némi hordozható kaja az útra. Indulás! Első ugrással csak Szolnokig mentünk, itt egy nem elég hosszú éjszakai pihenő után vettük az irányt délnek. Mert akik élnek azok ugye délnek... A cél Ohrid elérése volt. Ez a macedón kisváros nagyjából 950 kilométeres utat jelentett csapatunknak. Induláskor a GPS este fél 9-es érkezést jósolt. Ez nem is rossz. Este majd kiülünk a partra vacsizni, utána iszunk valami finom macedón bort és kerek lesz a világ... Ehhez képest... Röszkénél bő 2 óra kellett, hogy a határon átjussunk. Konkrétan 1 kilométert tettünk meg 2 óra alatt. Sajnos rossz időben érkezhettünk oda, nagy tömeg volt. Később a szerb autópálya fizetőkapui is késlekedést okoztak, csak araszolva jutottunk előre. A dolgok megkoronázásaként a szerb-macedón határon is vártunk egy újabb órát. Ekkor már, hogy valamit csináljunk, inkább leállítottuk az autót és áttoltuk a dugón. Végül éjjel 1-re érkeztünk meg a szállásunkra. Egy idős házaspár fogadott minket végtelenül készségesen. A szállás korrekt volt, a kilátás pazar. Egy kivilugasos teraszról nézhettünk rá a tóra és a városra. Ohrid egy kedvelt turistacélpont a balkánon. Ez többek között abból is látszott, hogy hajnal 2 és 3 között még mindig rengeteg ember volt az utcákon, az éttermek nyitva voltak és még az utcai árusok sem aludtak. Egy jól megérdemelt hideg sör után aludni tértünk. Elhatároztuk azonban, hogy maradunk még egy napot. 

wp_20160724_009.jpg

A vasárnapunk fürdéssel és pihenéssel telt. Macedónia összességében olcsóbb, mint Magyarország. A bolti árak csak egy kicsivel, viszont az éttermek sokkal. Étteremben egy főétel és egy sör borravalóval együtt angyjából 1500 forintra jött ki. Az ételek finomak és bőségesek. A két leghíresebb ételük a Pljeskavica és a Tavče gravče. Előbbi egy húspogácsa, aminek van sajttal töltött változata, amit egyaránt tálalnak szendvicsként, sok salátával, vagy egyszerűen sültkrumplival paradicsommal és hagymával. Utóbbi pedig a cseréptálban sült bab. Az elnevezés magyarulr tálacska, babocskát jelent. :) Ezzel méltán pályázhat a legcukibb étel címére. :P Ehetjük magában is, kenyérrel, vagy kérhetünk rá pár kebabot, ami a grillezett húsrudak helyi megfelelője. Én annyit és olyanokat ettem, hogy ti el sem tudjátok képzelni. Napi 30 deka húsnál kevesebbet szerintem egyszer sem fogyasztottam. A macedón látványkonyha sajátos élmény. Nem voltam benne biztos, hogy akarom én ezt látni, de a végeredmény magáért beszélt. 

Említettem a bevezetőben, hogy nincsen túltervezve a túra. Előre foglalt szállásunk csak Ohridban volt. Eztán nyakunkba vettük a kocsikat és nekivágtunk Görögországnak. Este 1 körül értünk Chalkidikibe. Itt a félsziget középső nyulványán szálltunk meg. Egy partmenti étteremben elfogyasztott óriási gyrostál mellett kerestünk koraéjszaka szállást. El is múlt éjfél, mire betértünk a választott kempingünkbe. A sötét mindent betakart, nem is sejtettük milyen helyre kerültünk. Aztán reggel feltárult előttünk a tengerpart. Mesébeillő kékség, napágyak szabályos rendben és olyan fehér napernyők, amelyenek alatt csak James Bond iszogatja a Martini koktélját, miután leszámolt az épp aktuális rosszakkal. (A belógó ujjamat csak itthon vettem észre, tudom, hogy gáz, nézzétek el nekem)

wp_20160726_003.jpg

El is töltöttünk ezen a félszigeten két teljes napot. Részben semmittevéssel, és fürdőzéssel, részben pedig felfedezéssel. Megtaláltuk itt az egész utazás legjobb éttermét. Egy viszonylag eldugott strand melletti fogadóba tértünk be, ahol egy idősebb görög bácsi szolgált ki minket megkapó görög-angollal és olyan ételekkel, hogy azóta is a számban érzem az ízeket. Ettünk mindent: kagylót, tintahalat, mártást kagylóból, egyen sütött tsipurát (ez egy max fél kiló nagyságú keszegféle), grillezett csirkét és olyan görög kávét, aminek nem találtuk párját az utazásunk során.  

wp_20160726_016.jpg

Itt, a félsziget második nyúlványán találtuk meg teljesen véletlenül a láthatatlan várost. A térképet figyelve azt hittük egy települést fogunk találni, mert az egész csücsköt utak borították. Bementünk, és nem hittünk a szemünknek. Egy település teljes váza volt, utakkal, szennyvíz és esővíz elvezetéssel, elektromos elosztókkal, 3-6 méter széles aszfaltos utakkal. És emelett nem volt ott semmi. Egy ház, vagy épület sem. Teljesen szürreális volt. Ami még hozzátett az élményhez, hogy olyan gyönyörű sziklás tengerpartja volt, amilyet nem láttam utána. A sziklamélyedésekben több helyen hófehér só vált ki, és találtunk egy apró eldugott homokos titkos partot is. Gönyörű volt. Ahogy a Nap egyre lejjebb ment, Athos hegye is kísértetiessé vált. Azt terveztük, hogy másnap ott alszunk, aztán spontán máshogy alakultak a dolgok... Egyébként ezt az éjszakát is a vízparton töltöttem, a már előbb leírt strandon. Reggel a hegy mellett kelő nap olyan élményt adott, hogy bármikor odaadnám a szobámat és az ágyamat, hogy megint ott alhassak....

palinka.png

Volt egy talán még a szellemvárosnál is meglepőbb dolog, Sarti. Valószínüleg csak az én figyelmemet kerülte el eddig ez a hely, mert a többi Görögországba utazó magyar biztos oda jár. Alapvetően szép tengerparti város, jó adottságokkal és elképesztően sok magyarral. Az utcákon jószerivel csak magyar szót hallottam, a boltokon az első idegen nyelv a magyar, minden étterem menüje létezik magyar kiadásban is. Sőt, az egyik kirakatban felirat hirdeti, hogy "Görög házipálinka eladó". Véletlenül sem szeretném azt mondani, hogy ne menjetek oda. De ha kiszeretnétek szakadni a környezetetekből és valami teljesen újat tapasztalni, akkor nem ez a Nektek való hely.

Haladunk tovább. 

Irány a harmadig csücsök és Athos. Sajnos a kopár hegy és a rajta élő orthodox szerzetesek élete nem igazán egyeztethető össze a mi spontán túránkkal. Belépési engedélyt 14 nappal előbb kell igényelni Thesszalonikiben. Így megmaradt nekünk annyi, hogy szétnéztünk az utolsó településen Ouranoupoliban. Innen hajóval lehetne belépni Athosra. Legközelebb szétnézünk ott is. Csak kicsit előre gondolkozunk...

Ezt a napot terveztük úgy, hogy abszolút nem foglalunk szállást, csak majd megalszunk valahol. Estefelé elindultunk Olimpiada irányába és igyekeztünk végig a part mentén maradni, hogy meglássuk a kínálkozó strandot. Nos, kétfélét találtunk: szépet, gondozottat és fizetőset, valamint elhagyatottat, amit ellep a szemét. Mivel kezdett sötétedni még tovább mentünk és elhatároztuk, hogy ennyi, mivel sötét van ezért nem keresünk új helyet, beülünk egy kempingbe. Aztán persze megint máshogy alakult. Egy kisváros (talán Milies) strandján még kint voltak a napágyak, csak egy bácsi locsolt mellettük. Nem beszéltünk egy közös nyelvet sem, de annyit sikerült átadnunk, hogy szeretnénk meghúzni magunkat az ágyakon. Jófej volt, intett, hogy maradhatunk, csak reggel 8 előtt lépjünk le :D Ez volt a második éjszakám a parton. Gyönyörű morajló tenger és mi, akik ültünk/feküdtünk sorban, mint a verebek. Rég aludtam olyan jól.

Ezek után ha csak viszonylagosan is, de hazafelé vettük az irányt. Bő 1 óra utazás után megérkeztünk Thesszalonikibe. A város közlekedése kaotikus. Nincsenek sávok, a lámpák lehetetlen helyen vannak és nincsenek összehangolva, mindenki dudál. Nagyon érdekes, hogy aki kocsiban ül az borzasztóan siet, dudál, ha nem ugrasz már a zöld előtt, onnantól, hogy kiszáll a kocsiból viszont lelassul. Egy embert sem láttunk sietni. A kávézók egész nap tele voltak. A szokásos török (khm, itt hívjuk inkább görögnek) kávé közben szállást kerestünk. A választás végül egy lakásra esett, amit airbnb-n keresztül foglaltunk. Nagyon jó helyen, szép, jól felszerelt lakást kaptunk olcsóbban, mintha hostelbe mentünk volna. Ráadásul az olcsó hosteleknél nem egyszer találtunk olyan értékelést, miszerint az elképzelhető legrosszabb éjszakájukat töltötték ott a vendégek :P 

Thesszaloniki, bár elvileg nincs két egyforma ház, mégis úgy néz ki, mintha minden ház egyforma lenne. Kevés időt töltöttünk itt, jövetelünk oka egy személyes találkozás volt, egy grúz barátunkat látogattuk meg, aki itt tanult. A városban még vannak lehetőségek, vissza kell menni! Gyertek Ti is! :D

Macedónia Te csodás! Újra itt vagyunk. A turistautakat elhagytuk és újra látogatóba megyünk. Prilepbe. A település látnivalója az óratorony és a mecset. Emellett kis éttermek és bazársor. Az este fénypontja az volt, hogy elmentünk egy helyi szórakozóhelyre. Megmondom őszintén arra számítottunk, hogy kapaszkodnunk kell majd, hogy felvegyünk a ritmust a vad balkáni buliban. A valóság azonban az volt, hogy a környező asztalok társaságánal kellett hozzánk felzárkózni. A legjobb 90-es évekbeli slágerek remixei pörögtek, az emberek pedig táncoltak az asztalok mellett, és ismerkedtek. A kezdetben erősen elkülönült asztalok egy idő után kerevedésnek indultak és a buli végére már nem is voltak tisztán férfi, vagy női asztalok. Fél 2-kor véget ért a buli és aludni tért a város. 

prilep.png

Utunk utolsó nagy állomása Szkopje. Az ellentétes érzelmek városa. Egyrészt vannak nagyon hangulatos része, másrészt pedig vannak olyan részek, amik egyszerűen hamisnak tűnnek. Macedóniában a stadionok helyett szobrokat állítanak és neoklasszicista stílusú épületekkel rakják tele Szkopje belvárosát. Csak egy biztos ezeken az épületeken: semmi sem az, aminek látszik. Ha valami márványnak látszik, akkor gipsz, ha valami tömörnek, akkor üreges. A macedónok a kormánnyal szembeni ellenállásának leglátványosabb része, hogy ezket az új épületeket, szobrokat összefestik. Persze, ez lehet, hogy nem jó és jogilag ez ugyanúgy vandalizmus, mégis ezek a színek oldják valahogy azt a feszültséget, amit ezek a hamis épületek és szobrok árasztanak. 

A városról egyébként nem régen a 444 is írt.

wp_20160730_019.jpg

Ezzel véget ért az utunk. Már csak egy apró részlet maradt a szerb-magyar határon. A vámvizsgálatnál nem volt elvámolni valónk, de a vámos megkért, hogy nyissuk ki a csomagtartót. Hátramentem, nyomom a gombot, nem nyílik. Próbálom kulccsal, nem nyílik. Aztán jött a srác, akié a kocsi, ő is próbálta, kulccsal, gombbal, feszegetéssel, mindehogy, nem. És közben hajtogattuk azt a "Zs" kategóriás akció-vígjátékokból ismerős mondatot, hogy "Higgye el reggel ez még kinyílt...". Szerencsére a történetnek jó vége lett és nem kellett kipakolnunk a heti cuccunkat a forró aszfaltra.

Utunk hosszú volt, 3000 km-t tettünk meg. Fizikailag fárasztó volt, de az élmények, amikkel gazdagodtunk feledhetetlenek. Ha tehetitek vágjatok bele. Belföldön, vagy külföldön 4 emberrel már nagyon olcsó utazni. Nekünk fejenként ~20000 Ft-ba került az utazás, autópályával, üzemanyaggal, mindennel. És ami a legfontosabb! Térjetek le a kitaposott utakról, mert az igazán nagy élményeket mi is ott találtuk, ami nem volt benne az útikönyvekben.

A túránkat térképen ITT tekinthetitek meg.

Ha tetszett a poszt, kövessetek facebookon is!

Program értékelés: 10/10

SpontaFaktor: 8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://spontanti.blog.hu/api/trackback/id/tr328929540

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.