Egy olyan ember blogja, aki tudatosan kilép a komfortzónájából

SpontAnti elszabadul

SpontAnti elszabadul

5 dolog, amitől futáskor tuti megőrülsz

2016. augusztus 11. - SpontAnti

A rendszeres futás gyakorlatilag egy életforma. Mint azt a Runner's World sok cikkében időről időre megírja, életed szerves részévé válik a futás iránti vágy és elkezded élvezni a mozgást. Olyan futót ugyanakkor, aki mindig ugyanott futna, még nem láttam: vagy a terepet, vagy az útvonalat, esetleg mindkettőt váltogatja az ember, ezzel is változatossá téve az amúgy monoton programot. 

Én ha futóedzésre gondolok, akkor azonban elsőre egy rekortán gumis körpálya jut eszembe, ahova a legtöbbször járok évek óta.

355.jpg

Néhány dolog ezen a pályán futásaim során azonban feltűnt, hogy nagyon elkezdett zavarni. Holott ha nem futok, akkor vagy észre sem veszem, vagy ha igen, akkor nem zavar kicsit sem.

  1. Kutyák: Az ember legjobb barátja és egy nagyon okos állat. Ha nem éppen futok, akkor mindig ámulni szoktam, milyen jól nevelten játszadoznak el egymás mellett a parkban a kutyusok és még csak véletlenül sem bántják az embereket. De amikor futok és hirtelen (jellemzően a gazdi gondatlanságából) elém kerül egy a kijelölt emberi futásra szánt pályán, akkor nagyon kiakadok. Amikor az egyik egyszer még meg is kergetett, akkor pedig még egy kisebb vitám is alakult a gazdival, aki a valódi hibás ilyenkor
  2. Gyerekek: A gyerekek nagyon aranyosak és örülök neki, hogy ennyien ki szoktak jönni a friss levegőre. De amikor a szülő úgy sétál a gyermekével, hogy a széles járda ellenére a gyerek a pályára kerül (a szülő különben nem), akkor mérges leszek. Mi történik, ha az egyik kanyarnál éppen nem figyelek és nekimegyek a kicsinek? Itt sem konkrétan a gyerekek a bajosak, hanem szüleik felelőtlenek.
  3. Amikor valaki ellentétes irányban fut: Nem tudom mire gondol aki így tesz, de legalább 20 ember fut egy irányba és ő mégis szisztematikusan a másik irányból teszi meg a kört. Nos ez tényleg érthetetlen, mivel mind az én futásomat, mind az övét megzavarja a tüntetőleg fellépő futó.
  4. Gyalogosok, akik nem néznek körül: Ismerős lehet többeknek a kép, hogy jön az idős bácsi egy diszkontáruházas szatyorral, lefelé néz és lazán belép eléd mikor átkelnél előtte? Tényleg semmi baj, csak neki biztosan nagyon fog fájni...
  5. Egymás mellett futó emberek: Számtalanszor előfordul az az eset, hogy egyébként rendkívül lassú tempót diktáló futók egymás mellett mennek és társalognak is párhuzamosan. Amikor van lehetőséged kilépni a járdára előzésnél, akkor ezt meg is teszed. De amikor hirtelen balra és jobbra is makulátlan virágágyás vesz körül, akkor szépen szólni kell nekik, hogy ejnye, tessék már arrébb állni.

Szeretném hangsúlyozni, hogy nem tartom lényeges problémáknak a fentieket és továbbra is ez a pálya marad az én futómekkám. A fentieket tekintsétek talán elsősorban olyan felsorolásnak, hogy mire érdemes nagyon odafigyelni a sérülések elkerülése végett.

Ha tetszett a poszt, akkor kövessetek Facebook-on is :)

5 érv, amiért a roller menő

Ezen a nyáron elképesztő mértéket öltöttek a fővárosban a villamos- és útfelújítások, stb. Nem tudom, hogy idén csak én érzékelem-e ezt ilyen intenzitással, mindenesetre kiborít, hogy mennyire hosszadalmas mostanában eljutni egymástól nem is olyan messzire lévő helyszínekre tömegközlekedéssel. Egyik délután munkából hazafelé menet eldöntöttem, hogy ennek most valahogy véget vetek.

Olyan megoldást kerestem, ami:

  1. Nem drágább a felnőtt tömegközlekedésnél, azaz havi 9500 Ft-nál.
  2. Használata nem jelent életveszélyt.

Előbbi esetében abból indultam ki, hogy bár Európában nem számít drágának a budapesti tömegközlekedés, mégis tudnia kell hozni ezt az árat egy hónapra vetítve az új eszköznek. Az életveszély tekintetében a sokak által pártfogolt kerékpárt (akár Bubi-t), valamint a robogót zártam ki, mivel pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a város vezetése nem priorizálja a kerékpárhasználatot és autók között nekem nagyon rosszak a tapasztalataim. Eszembe jutott viszont a ROLLER!

varosi-felnott-roller1.jpg

5 ok, amiért mindenképpen érdemes használni:

  1. Ajtótól ajtóig lehet vele közlekedni, nagyon gyorsan és nincs várakozás.
  2. Könnyen lezárható, összecsukható, no meg mostanában divatos is.
  3. Növeli az állóképességet.
  4. Gyakorlatilag gyalogosnak számítasz vele, nem igényel annyi kiegészítőt (lámpák, mellény, stb.), mint a bicikli.
  5. Nagyjából fél év alatt megtérül a befektetés, ha a felnőtt bérlet árával hasonlítjuk össze és feltesszük, hogy alkalomadtán venned kell néhány vonaljegyet.

fenott-roller.jpg

Mindössze három hete használom az eszközt, de eddig csak pozitívat tudok mondani róla. Gyorsabban eljutok mindenhova, elsősorban mivel nem kell várnom semmilyen eszközre. Azt gondolhatnátok, hogy rendkívül megerőltető és izzasztó így például munkába menni, de a roller esetében nagyon jól lehet játszani az intenzitással és nem kell, hogy kimerülj a használatában (ezért merem akár öltönyben munkába járóknak is javasolni). Nem állítom, hogy a roller abban az esetben, ha minden nap 25 km-t utazol munkába ideális megoldás lenne. De amennyiben érzel magadban indíttatást arra, hogy többet mozogj, gyorsabb, rugalmasabb, valamint költséghatékonyabb légy, úgy 8-10 megállós távolságot (oda-vissza külön) nyugodtan tudsz vele helyettesíteni napi szinten. 

2011_0419rolleres_20n_c3_a9ni1_2.jpg

A megfelelő eszköz kiválasztásakor ugyanakkor legyetek körültekintőek! Nekem például nagyon oda kellett figyelnem, hogy nagyobb magasságomnak és tömegemnek megfelelő modellt válasszak. Olvasgassatok blogokat, valamint nézzétek meg több áruház kínálatát is. Ja, és én a helyetekben mindenképpen kipróbálnám, mielőtt megveszem

Jó rollerezést Nektek is! :) Akár még a furcsábbnak tűnő modellekkel is...

 

trikke_1.jpg

 

Program értékelés: 9/10

SpontaFaktor: 9/10

Ha tetszett a poszt, kövessetek Facebookon is :) 

3 ok, amiért Te is adj vért! Egy win-win-win helyzet

Nem vagyok különösebben jó barátja a betegségeknek, igen komoly fehér köpeny fóbiám van és a gyógyszerek nagy részéről a mai napig meg kell kérdeznem másokat, hogy mire is jók. Ez azonban mind semmiség ahhoz a viszolygáshoz képest, amit a tűkkel szemben érzek.

 

veradas_logo.jpg

 

Nem kis bátorságot vettem tehát magamhoz és mentem el vért adni az Ördögkatlan Fesztiválon (a fesztiválról írt posztomat itt olvashatjátok). A fogadtatás nagyon kellemes volt, rövid adatfelvételt követően egy kérdőívet kellett kitölteni. Itt a kedvenc kérdésem a terhességre vonatkozott, amit poénból gondoltam kitöltök, de végül nem mertem bevállalni :D. A kérdőív után megmérték a hemoglobinszintemet, állítólag rendben volt. Örültem neki, bár nem tudom pontosan minek örülök :D. 

Ezt követte az orvosi vizsgálat. Itt az orvos vérnyomást mért (meglepett, de nem volt magas, pedig ugye a köpenyes fóbia még mindig megvan :D), valamint a külföldi útjaimról érdeklődött, hogy melyik országokban jártam. A vizsgálatot követően pedig indulhatott is a móka, jött a tű! A trükköm annyi volt, hogy nem néztem oda, egyébként nem fájt egyáltalán. Először nagyon kevés vért vesznek (ezt tesztelik is utána), majd még 4,5 dl-t csapolnak le. A vért három részre bontják fel és használják fel. Összességében elmondható, hogy friss vérre mindig szükség van, sokáig ugyanis nem áll el. Legyen tehát bármilyen a vércsoportod, a Vöröskereszt szeretettel vár!

voroskereszt.jpg

És akkor nézzük miért is éri meg neked mindenképpen vért adni! Vegyük azt az esetet, amikor valaki igazán önző és tényleg elsősorban csak a saját érdekeit nézi. Így szemléletesebb a felsorolás talán :D

  1. Kapsz étkezési utalványt, csomó kaját és sört a véradás és után. Valamint előtte is ehetsz... Csak rövid fejszámolás: ha havi 200.000 Ft mondjuk a nettód, akkor 20 munkanapos hónappal és napi 8 órás munkaidővel számolva a nettó órabéred 1.250 Ft. Na ennél kb. 25-30 perc alatt lényegesen többet kapsz itt
  2. A leszívott vér újratermelődik. Ez rendkívül egészséges és én sem hittem el, de valóban frissebbnek érzed magad másnap. Az illumináltságot kedvelők pedig aznap igen kedvező áron kerülhetnek a kívánt állapotba :D, de ezzel csak óvatosan!
  3. Bár az első két érv elég meggyőző, de ha nem lenne elég, akkor még potenciálisan segíthetsz is valakin vagy valakiken.

Elmondható tehát, hogy jól jár a beteg, mert kap vért. Jól jár a Vöröskereszt, mert nem hiába munkálkodik. Valamint te is, a fent leírtak alapján. Ez már nem is win-win, hanem win-win-win szituáció!

veradas.jpg

Vért nem adhat mindenki. Nagyon sok oka lehet annak, hogy miért nem engednek részt venni ebben. De úgy gondolom, hogy egyáltalán aki megpróbálja és mégsem sikerül neki legalább akkora hős, mint aki már 48-szor segített. Ez nem verseny, ez egy egyszerű emberi gesztus.

A fesztiválon utánakérdeztem és nagyon meglepődtem, hogy mennyire nem népszerű dolog amúgy a véradás (pedig a plakátok ezen a fesztiválon tényleg kibökik a szemed). Én pont délben végeztem és aznap délelőtt 36 db véradás volt, amit kicsivel több, mint 16 liter vér csak. Ez tényleg nem valami sok, mondjuk egy pécsi klinikának...

Végül annyit engedjetek meg, hogy elmeséljem miért is döntöttem amellett, hogy leküzdöm a félelmemet. Nem is olyan régen egy nagyon közeli hozzátartozómnak műtétje során egy apró hiba miatt ripsz-ropsz 1 liter vérre volt szüksége. Erre még két véradás sem elég! Akkor ha nincs ott másnak a friss vére, akkor hirtelen én nem tudtam volna megmenteni, pedig egyezett a vércsoportunk. Amellett, hogy nagyon elszégyelltem magam, eldöntöttem, hogy erőt veszek magamon. Legalább egy literrel ugyanis adósnak éreztem magam a "közös kasszából"

Gyertek tehát vért adni Ti is! Ha pedig tetszett a poszt, akkor kövessetek Facebookon is :) 

Program értékelés: 10/10

SpontaFaktor: 6/10

 

Amikor a Katlanból majdnem Woodstock lett

Ha nyár, akkor fesztiválok. Kínálatból nincs is hiány, mindenki megtalálhatja a számára szimpatikusat. Személy szerint én a Művészetek Völgyébe szoktam járni. A hely ismerős, mindent tudok, hogy hol van és relatíve közel is van hozzám. 

Az idén viszont nem tudtam elmenni, mert Macedóniában kalandoztam. Szerencsére nem maradtam élmények nélkül. Egy barátom javaslatára idén kipróbáltam az Ördögkatlan Fesztivált! Mit is mondhatnék? Nem bántam meg!

Az utazás hosszú volt, pláne úgy, hogy csak munkaidő után tudtunk elindulni Budapestről. Bőven sötét volt már, amikor megérkeztünk Kisharsányba és az óvoda kertjében felállítottuk a sátrunkat. A fesztivál szinte azonnal magával ragadott :D A balkáni szerelem pljeskavica képében kísértett. Vacsi után jöttek a koncertek. 

Hasonlóan a Művészetek Völgyéhez, a Katlant is kisebb települések szervezik összefogásban. Programok több helyszínen vannak párhuzamosan. Ha akarunk reggel kezdhetünk egy közös reggeli tornával, napközben kézműveskedhettünk és színházba mehettünk sőt, a Vöröskereszt szervezésében még vért is adhatunk.

A falvak között utazhattunk a fesztivál által szervezett Katlan-busszal, vagy akár stoppal is. Mi keverve, hol így, hol úgy tettünk és mindig gyorsan és kényelmesen utaztunk. Külöm örültem, hogy az esti utolsó koncertek után mindig indítottak még buszokat a környező településekre, így mindenki hazatalált, aki akart :D

Minden este nagyon változatos programunk volt, az utolsó este azonban még tovább emelték a tétet. Szombaton 21 órától a 30y lépett fel, majd 23:30-tól a Kiscsillag. Hatalmas bulit csapott mindkét zenekar. De mellettük fellépett még a héten a Parno Graszt, az Irish Coffee is. Volt itt  magyar punk rock, és ukrán népzene, silent disco és futóverseny, cigány lángos és kopasz barack. A cigány lángos egyébként a nyaram legjobb lángosa volt, bőségesen megrakva fokhagymával, tejföllel és sajttal. Sőt, lilahagymával!!! Köszönet érte a Színes Gyöngyök Egyesületnek

Valami lehet a Katlanban, mert az ott eltöltött három éjszaka alatt egyre jobban aludtam. Az első éjjelen még mindenhol nyomtak a göröngyök, a másodikon már többé kevésbé nyugodt és pihentető álmom volt, míg az utolsó éjszakán olyan jól aludtam, hogy magam sem hittem volna, hogy ez sikerülhet. 

A péntek éjszakához annyit még hozzá kell tenni, hogy akkor ért el minket a vihar. Ha ez az eső és szél napközben éri el a fesztivált, biztos vagyok benne, hogy pillanatok alatt Woodstockhoz hasonlóvá változtatta volna. Így viszont megúsztuk annyival, hogy a sátoron belülről figyeltük a csapkodó "ménkűt" és drukkoltunk, hogy ne ázzunk be. 

Vasárnap reggelre, mintha csak álom lett volna a fesztivál, minden eltűnt. Csak néhány lézengő hátizsákos ember hirdette, hogy itt valami történt.

Jövőre lesz a 10. Ördögkatlan Fesztivál. Én biztos vagyok benne, hogy már nem csak véletlenül fogok ejönni! 

Ha tetszett a poszt, kövessetek facebookon is!

Program értékelés: 7/10

SpontaFaktor: 4/10

Szerelmem, Balkán

Megvan ugye, az az érzés, amikor beleszeretünk valakibe és az első találkozások élménye annyira intenzív, hogy ha nem vagyunk együtt, alig lézeng az ember. Az elmúlt héten ezt a szerelmet találtam meg! Engedjétek meg, hogy bemutassam szerelmemet, a Balkánt!

Pénteken este munka után összeszedtük a legfontosabb dolgokat, amire szükség lehet: pár ruha, hűtőtáska, vontatókötél, kések, gyógyszerek, némi hordozható kaja az útra. Indulás! Első ugrással csak Szolnokig mentünk, itt egy nem elég hosszú éjszakai pihenő után vettük az irányt délnek. Mert akik élnek azok ugye délnek... A cél Ohrid elérése volt. Ez a macedón kisváros nagyjából 950 kilométeres utat jelentett csapatunknak. Induláskor a GPS este fél 9-es érkezést jósolt. Ez nem is rossz. Este majd kiülünk a partra vacsizni, utána iszunk valami finom macedón bort és kerek lesz a világ... Ehhez képest... Röszkénél bő 2 óra kellett, hogy a határon átjussunk. Konkrétan 1 kilométert tettünk meg 2 óra alatt. Sajnos rossz időben érkezhettünk oda, nagy tömeg volt. Később a szerb autópálya fizetőkapui is késlekedést okoztak, csak araszolva jutottunk előre. A dolgok megkoronázásaként a szerb-macedón határon is vártunk egy újabb órát. Ekkor már, hogy valamit csináljunk, inkább leállítottuk az autót és áttoltuk a dugón. Végül éjjel 1-re érkeztünk meg a szállásunkra. Egy idős házaspár fogadott minket végtelenül készségesen. A szállás korrekt volt, a kilátás pazar. Egy kivilugasos teraszról nézhettünk rá a tóra és a városra. Ohrid egy kedvelt turistacélpont a balkánon. Ez többek között abból is látszott, hogy hajnal 2 és 3 között még mindig rengeteg ember volt az utcákon, az éttermek nyitva voltak és még az utcai árusok sem aludtak. Egy jól megérdemelt hideg sör után aludni tértünk. Elhatároztuk azonban, hogy maradunk még egy napot. 

wp_20160724_009.jpg

A vasárnapunk fürdéssel és pihenéssel telt. Macedónia összességében olcsóbb, mint Magyarország. A bolti árak csak egy kicsivel, viszont az éttermek sokkal. Étteremben egy főétel és egy sör borravalóval együtt angyjából 1500 forintra jött ki. Az ételek finomak és bőségesek. A két leghíresebb ételük a Pljeskavica és a Tavče gravče. Előbbi egy húspogácsa, aminek van sajttal töltött változata, amit egyaránt tálalnak szendvicsként, sok salátával, vagy egyszerűen sültkrumplival paradicsommal és hagymával. Utóbbi pedig a cseréptálban sült bab. Az elnevezés magyarulr tálacska, babocskát jelent. :) Ezzel méltán pályázhat a legcukibb étel címére. :P Ehetjük magában is, kenyérrel, vagy kérhetünk rá pár kebabot, ami a grillezett húsrudak helyi megfelelője. Én annyit és olyanokat ettem, hogy ti el sem tudjátok képzelni. Napi 30 deka húsnál kevesebbet szerintem egyszer sem fogyasztottam. A macedón látványkonyha sajátos élmény. Nem voltam benne biztos, hogy akarom én ezt látni, de a végeredmény magáért beszélt. 

Említettem a bevezetőben, hogy nincsen túltervezve a túra. Előre foglalt szállásunk csak Ohridban volt. Eztán nyakunkba vettük a kocsikat és nekivágtunk Görögországnak. Este 1 körül értünk Chalkidikibe. Itt a félsziget középső nyulványán szálltunk meg. Egy partmenti étteremben elfogyasztott óriási gyrostál mellett kerestünk koraéjszaka szállást. El is múlt éjfél, mire betértünk a választott kempingünkbe. A sötét mindent betakart, nem is sejtettük milyen helyre kerültünk. Aztán reggel feltárult előttünk a tengerpart. Mesébeillő kékség, napágyak szabályos rendben és olyan fehér napernyők, amelyenek alatt csak James Bond iszogatja a Martini koktélját, miután leszámolt az épp aktuális rosszakkal. (A belógó ujjamat csak itthon vettem észre, tudom, hogy gáz, nézzétek el nekem)

wp_20160726_003.jpg

El is töltöttünk ezen a félszigeten két teljes napot. Részben semmittevéssel, és fürdőzéssel, részben pedig felfedezéssel. Megtaláltuk itt az egész utazás legjobb éttermét. Egy viszonylag eldugott strand melletti fogadóba tértünk be, ahol egy idősebb görög bácsi szolgált ki minket megkapó görög-angollal és olyan ételekkel, hogy azóta is a számban érzem az ízeket. Ettünk mindent: kagylót, tintahalat, mártást kagylóból, egyen sütött tsipurát (ez egy max fél kiló nagyságú keszegféle), grillezett csirkét és olyan görög kávét, aminek nem találtuk párját az utazásunk során.  

wp_20160726_016.jpg

Itt, a félsziget második nyúlványán találtuk meg teljesen véletlenül a láthatatlan várost. A térképet figyelve azt hittük egy települést fogunk találni, mert az egész csücsköt utak borították. Bementünk, és nem hittünk a szemünknek. Egy település teljes váza volt, utakkal, szennyvíz és esővíz elvezetéssel, elektromos elosztókkal, 3-6 méter széles aszfaltos utakkal. És emelett nem volt ott semmi. Egy ház, vagy épület sem. Teljesen szürreális volt. Ami még hozzátett az élményhez, hogy olyan gyönyörű sziklás tengerpartja volt, amilyet nem láttam utána. A sziklamélyedésekben több helyen hófehér só vált ki, és találtunk egy apró eldugott homokos titkos partot is. Gönyörű volt. Ahogy a Nap egyre lejjebb ment, Athos hegye is kísértetiessé vált. Azt terveztük, hogy másnap ott alszunk, aztán spontán máshogy alakultak a dolgok... Egyébként ezt az éjszakát is a vízparton töltöttem, a már előbb leírt strandon. Reggel a hegy mellett kelő nap olyan élményt adott, hogy bármikor odaadnám a szobámat és az ágyamat, hogy megint ott alhassak....

palinka.png

Volt egy talán még a szellemvárosnál is meglepőbb dolog, Sarti. Valószínüleg csak az én figyelmemet kerülte el eddig ez a hely, mert a többi Görögországba utazó magyar biztos oda jár. Alapvetően szép tengerparti város, jó adottságokkal és elképesztően sok magyarral. Az utcákon jószerivel csak magyar szót hallottam, a boltokon az első idegen nyelv a magyar, minden étterem menüje létezik magyar kiadásban is. Sőt, az egyik kirakatban felirat hirdeti, hogy "Görög házipálinka eladó". Véletlenül sem szeretném azt mondani, hogy ne menjetek oda. De ha kiszeretnétek szakadni a környezetetekből és valami teljesen újat tapasztalni, akkor nem ez a Nektek való hely.

Haladunk tovább. 

Irány a harmadig csücsök és Athos. Sajnos a kopár hegy és a rajta élő orthodox szerzetesek élete nem igazán egyeztethető össze a mi spontán túránkkal. Belépési engedélyt 14 nappal előbb kell igényelni Thesszalonikiben. Így megmaradt nekünk annyi, hogy szétnéztünk az utolsó településen Ouranoupoliban. Innen hajóval lehetne belépni Athosra. Legközelebb szétnézünk ott is. Csak kicsit előre gondolkozunk...

Ezt a napot terveztük úgy, hogy abszolút nem foglalunk szállást, csak majd megalszunk valahol. Estefelé elindultunk Olimpiada irányába és igyekeztünk végig a part mentén maradni, hogy meglássuk a kínálkozó strandot. Nos, kétfélét találtunk: szépet, gondozottat és fizetőset, valamint elhagyatottat, amit ellep a szemét. Mivel kezdett sötétedni még tovább mentünk és elhatároztuk, hogy ennyi, mivel sötét van ezért nem keresünk új helyet, beülünk egy kempingbe. Aztán persze megint máshogy alakult. Egy kisváros (talán Milies) strandján még kint voltak a napágyak, csak egy bácsi locsolt mellettük. Nem beszéltünk egy közös nyelvet sem, de annyit sikerült átadnunk, hogy szeretnénk meghúzni magunkat az ágyakon. Jófej volt, intett, hogy maradhatunk, csak reggel 8 előtt lépjünk le :D Ez volt a második éjszakám a parton. Gyönyörű morajló tenger és mi, akik ültünk/feküdtünk sorban, mint a verebek. Rég aludtam olyan jól.

Ezek után ha csak viszonylagosan is, de hazafelé vettük az irányt. Bő 1 óra utazás után megérkeztünk Thesszalonikibe. A város közlekedése kaotikus. Nincsenek sávok, a lámpák lehetetlen helyen vannak és nincsenek összehangolva, mindenki dudál. Nagyon érdekes, hogy aki kocsiban ül az borzasztóan siet, dudál, ha nem ugrasz már a zöld előtt, onnantól, hogy kiszáll a kocsiból viszont lelassul. Egy embert sem láttunk sietni. A kávézók egész nap tele voltak. A szokásos török (khm, itt hívjuk inkább görögnek) kávé közben szállást kerestünk. A választás végül egy lakásra esett, amit airbnb-n keresztül foglaltunk. Nagyon jó helyen, szép, jól felszerelt lakást kaptunk olcsóbban, mintha hostelbe mentünk volna. Ráadásul az olcsó hosteleknél nem egyszer találtunk olyan értékelést, miszerint az elképzelhető legrosszabb éjszakájukat töltötték ott a vendégek :P 

Thesszaloniki, bár elvileg nincs két egyforma ház, mégis úgy néz ki, mintha minden ház egyforma lenne. Kevés időt töltöttünk itt, jövetelünk oka egy személyes találkozás volt, egy grúz barátunkat látogattuk meg, aki itt tanult. A városban még vannak lehetőségek, vissza kell menni! Gyertek Ti is! :D

Macedónia Te csodás! Újra itt vagyunk. A turistautakat elhagytuk és újra látogatóba megyünk. Prilepbe. A település látnivalója az óratorony és a mecset. Emellett kis éttermek és bazársor. Az este fénypontja az volt, hogy elmentünk egy helyi szórakozóhelyre. Megmondom őszintén arra számítottunk, hogy kapaszkodnunk kell majd, hogy felvegyünk a ritmust a vad balkáni buliban. A valóság azonban az volt, hogy a környező asztalok társaságánal kellett hozzánk felzárkózni. A legjobb 90-es évekbeli slágerek remixei pörögtek, az emberek pedig táncoltak az asztalok mellett, és ismerkedtek. A kezdetben erősen elkülönült asztalok egy idő után kerevedésnek indultak és a buli végére már nem is voltak tisztán férfi, vagy női asztalok. Fél 2-kor véget ért a buli és aludni tért a város. 

prilep.png

Utunk utolsó nagy állomása Szkopje. Az ellentétes érzelmek városa. Egyrészt vannak nagyon hangulatos része, másrészt pedig vannak olyan részek, amik egyszerűen hamisnak tűnnek. Macedóniában a stadionok helyett szobrokat állítanak és neoklasszicista stílusú épületekkel rakják tele Szkopje belvárosát. Csak egy biztos ezeken az épületeken: semmi sem az, aminek látszik. Ha valami márványnak látszik, akkor gipsz, ha valami tömörnek, akkor üreges. A macedónok a kormánnyal szembeni ellenállásának leglátványosabb része, hogy ezket az új épületeket, szobrokat összefestik. Persze, ez lehet, hogy nem jó és jogilag ez ugyanúgy vandalizmus, mégis ezek a színek oldják valahogy azt a feszültséget, amit ezek a hamis épületek és szobrok árasztanak. 

A városról egyébként nem régen a 444 is írt.

wp_20160730_019.jpg

Ezzel véget ért az utunk. Már csak egy apró részlet maradt a szerb-magyar határon. A vámvizsgálatnál nem volt elvámolni valónk, de a vámos megkért, hogy nyissuk ki a csomagtartót. Hátramentem, nyomom a gombot, nem nyílik. Próbálom kulccsal, nem nyílik. Aztán jött a srác, akié a kocsi, ő is próbálta, kulccsal, gombbal, feszegetéssel, mindehogy, nem. És közben hajtogattuk azt a "Zs" kategóriás akció-vígjátékokból ismerős mondatot, hogy "Higgye el reggel ez még kinyílt...". Szerencsére a történetnek jó vége lett és nem kellett kipakolnunk a heti cuccunkat a forró aszfaltra.

Utunk hosszú volt, 3000 km-t tettünk meg. Fizikailag fárasztó volt, de az élmények, amikkel gazdagodtunk feledhetetlenek. Ha tehetitek vágjatok bele. Belföldön, vagy külföldön 4 emberrel már nagyon olcsó utazni. Nekünk fejenként ~20000 Ft-ba került az utazás, autópályával, üzemanyaggal, mindennel. És ami a legfontosabb! Térjetek le a kitaposott utakról, mert az igazán nagy élményeket mi is ott találtuk, ami nem volt benne az útikönyvekben.

A túránkat térképen ITT tekinthetitek meg.

Ha tetszett a poszt, kövessetek facebookon is!

Program értékelés: 10/10

SpontaFaktor: 8/10

Akik élnek, azok délnek mennek...

A következő 1-2 hétben délre kalauzollak Titeket. Megmutatom, hogy milyen helyekre lehet eljutni, ha letértek a zsúfolt és kitaposott utakról, amit mindenki más bejár. 

Elsőként Horvátországból küldök Nektek képet! Jövőhéten, ha nethez jutok jönnek a képek és rövid történetek Macedóniából és Görögországból!

Ha tetszett a poszt, kövessetek facebookon is!

A Dunparty Megálló, ahol nem áll meg a BKV és van kaja

Ez alkalommal egy olyan eseményről számolok be nektek, amit csak részben tudok teljes mellszélességgel ajánlani. Eredetileg a nagy terv az volt, hogy elmenjünk egy viszonylag külvárosi kocsmába/kifőzdébe. Egyszóval olyan helyre, amelyik nem a klasszikus belvárosi helyeket idézi, viszont nagy kár lenne kihagyni, mert megéri az odáig tartó utat. A helyek listázásakor észrevettük, hogy Albertfalván (11. kerület) kiemelkedő népszerűségnek örvend egy konkrétan a Duna mellett található kocsma-kifőzde, a Dunaparty Megálló és az ott található két, Angliából ismert piros busz.  A hely kiváló, mindenki próbálja ki, de úgy ne menjen oda, ahogy mi tettük.

1375366720-7754.jpg

A hely érdekessége, hogy egy gát mellett, érzésre tényleg a semmi közepén található. Rengeteg viszont az autó a közeli parkolóban (vagyis távolabbról is kijönnek az emberek kipróbálni a helyet), valamint az eleve nagyon sok hely kihasználtsága igen magas. Az buszok pultjelleggel működnek, egyikben italokat, a másikban ételeket lehet beszerezni. Nekünk minden nagyon ízlett és az árak is kedvezőek voltak. A kilátás Csepel-szigetet tárja elénk annak némileg gyárias környezetével, de a Duna közvetlen közelsége és a csendes környezet bőven kárpótol minket. A gyárak rám este - amikor nem üzemeltek - nagyon megnyugtatóan hatottak, a mellettünk úszkáló hajók és csónakok pedig különösen eloszlatták a napi stresszt. Ami külön szimpatikus, hogy a gyerekek számára játszóteret is kialakítottak és mellettük szüleik helyet tudnak foglalni. Mindezt úgy, hogy a gyerekekre egyébként nem kíváncsi vendégek kellő távolságban, csendben élvezhetik az ottlétet.

ertzui.jpg

Egy szó, mint száz, ne hagyjátok ki ezt a helyet, mert:

  1. Rendhagyó, de elképesztő és csendes a környezet, valamint a látvány
  2. Nagyon finomak az ételek és az italok
  3. Hihetetlenül kreatív vállalkozási ötletről van szó, önmagában ezért is érdemes megnézni

 

Hol is van a Dunaparty Megálló?:

 dunaparty_megallo.png

 

Viszont engedjétek meg, hogy beszámoljak az este sötét oldaláról is :D. Mint tudjátok, nagyon szeretek és gyakorta szoktam is futni. Az utóbbi időben ráálltam arra is, hogy sokat olvasok a témáról. Így került a kezembe egy könyv, amelyik nagy pártolója a mezítlábas futásnak. Azóta beszélgettem a témához értő és kevésbé értő emberekkel, a módszer kapott hideget és meleget is. Az aktuális „futószakma” egyébként nem támogatja igazán, mivel szerinte a modern ember lába egész egyszerűen nem ehhez a fajta terheléshez szokott és mezítláb futni sérülésveszélyes (hozzáteszem, hogy a statisztika igazolja őket).

Én néhányszor futottam eddig így, kizárólag rekortán gumi és füves felületen, szépen lassan, ügyelve a technikára. Néhány kósza vízhólyagon kívül nem történt azonban semmi.

Ezen felbuzdulva arra gondoltunk, hogy 2,5 km-re a Dunaparty Megállótól elindulunk és úgy közelítjük meg a helyszínt. Egy gáton futottunk, végig aszfalton, lassan és óvatosan. Az érzés nem volt rossz, viszont a talpunk iszonyatosan fájt közvetlenül utána és visszafelé gyalogosan csak kínkeservesen jutottunk már el a célhoz. A mezítlábas futás létjogosultságáról szóló szakmai vitát nem szeretném befolyásolni. De ezt könyörgöm senki ne próbálja ki aszfalton, mert 20 perc futás után egy siralomvölgybe kerül mindkét talpa és lába, ha erre még rá nem sérül külön! Külön szeretném hangsúlyozni, hogy a bejegyzésben senkit nem bíztatok a mezítlábas futásra! Arról, ha igényed lenne rá, mindenképpen beszélj ahhoz értő emberekkel előtte!

Ha tetszett a poszt kövessetek facebookon is. :)

Program értékelés: 3/10, de csak a futás vitte le :D

Program értékelés futás nélkül: 7/10

SpontaFaktor: 8/10

Arra gondoltam: Azt mondják a világhálón minden fent van. De mi van akkor, ha nincsen világháló?

Újra és újra elfelejtem a munkás és tevékeny hétköznapok megszokott ritmusában, hogy milyen jó egy kicsit kimozdulni. Milyen elfelejteni egy kicsit az internetet, a kényelmet, a futkározást és mennyire jó, mikor a szmog helyett az ember a friss levegőbe keveredett lócitrom szagot szívja be. Csodás :)

Ez az érzés nem egy panelban, nem a város határában, sőt nem is egy túraboltban fogalmazódott meg bennem, hanem Erdélyben, a Retyezát hegységben túrázva. Itt a menedékházak 1600 m-en kezdődnek, majd 2000 m-en folytatódnak térerő, áram, meleg víz és gáztűzhely nélkül. Ha fürdeni akar az ember van patak, körülbelül 8 fokos (ezt a cm meg sem közelíti:) Ha főzni akarsz, akkor fizetni kell egy-két lejt a pásztornak, hogy forraljon vizet a sparheltjén 30 fő részére. Ha aludni, akkor el kell viselni a 30 fős szobában 15 cm-re fekvő sorstársak horkolását. Ha pedig az emésztést követő tevékenységhez látna, akkor elsősorban gusztusra, erős comb és karizmokra van szüksége, valamint szerencsére, hogy a medvének elmenjen tőle az étvágya…

Ezeknek a kényelmi funkcióknak a kényszeres feladásával jut el az ember oda, hogy elengedi a felesleges dolgokat. Inkább örül az alvásnak, örül az ételnek, örül az embereknek. Esténként pihen, énekel, olvas, beszélget. Kolbászt, pityókás kenyeret, jó büdös sajtokat és szilva pálinkát vesz magához. Napközben pedig csodaszép tájakon túrázik, napsütéssel és sziklákkal, esővel és mennydörgéssel, hangos vizű patakokkal, de belül mégis néma csendben. Közben pedig küzd, hogy elérje a csúcsot, meghódítsa a hegyet. A méltóságteljes hegyet, ami megengedi, hogy megmásszák. De ha nem tisztelik, megmutatja, hogy ő a nagyobb. És jó kicsinek lenni! Kicsi hősnek :) Kicsit el kell bújni, nem hangoskodni, tudni hogy van nagyobb mint mi. Alázatosnak lenni, de közben menni, felfelé törni, mert ott van fent, amit el akarunk érni!

Kalandos nyarat kívánok mindenkinek!

Ha tetszett a poszt kövessetek facebookon is. :)

cabana.jpg

600 év, 5 ember, 2 fogás

Gondolj egy ételre. Vond ki belőle a paprikát, paradicsomot, kukoricát és a krumplit. Mi maradt? Nagy valószínűséggel valami hiányzik...

Szeretek főzni. A barátokkal együtt meg különösen jó buli tud lenni a közös főzés, evés. A receptekben mindig van valami ami más mint eddig kerül bele ez-az, vátoznak. Na, de mit főzzünk a fentebb felsoroltak nélkül? Elvándoroltunk a középkorba, pontosabban a kozepkorikonyha.hu-ra, hogy megnézzük, mit lehet főzni és hogyan. Egy főételt és egy desszertet választottunk. :) Íme a receptek: 

Kaszás lével tehénhús

Ha kaszás lével akarsz főzni, az abárlásával az szerént élj, az mint megmondám az előtt. Petrezselyem gyükeret vess reá, vereshagymát is vess keveset, petrezselyem levelet is. Mikor osztán az megfő, savát megadod, fel akarod adni, egy kis tálra való kaszás levet megcsinálhatsz hat avagy hét tikmonynyal, ehhez képest hozzá tudsz készőlni, vagy öreg tálra akarod csinálni vagy mennyi asztalra. Mikor osztán mindenképen készen vagy, fel akarod adni, eczetben verd bele a tikmonyat, tiszta habaró fával törd meg erősen tiszta édényben. Az penig oly édény legyen, kire reá férjen az húsnak az leve. Erősen habarjad, hogy meg ne sugorodjék, ismét buritsd az húsra vissza, el ne forrazd; mert ha megforrasztod, megsugorodik, nem leszen jó, hanem csak az húsára értesd, mindjárt add fel.​​

egybeminden_1.gif
 

Tejfellel meggy

Ezt is szedd meg, az magvát kihányjad, csináld hozzá illendő edényben, szűrj szép tejfelt reá, nádmézet reá, törött fahéjat, főzd meg abban, mikor ideje, add fel, faragd meg nádmézzel az tálban.

Jó, mi? :D Szerencsére az oldal jelenkori "fordítással" is szolgál a receptek mellé. A legegyszerűbb ételek között vannak, már ami az elkészítés menetét jelenti. Egyszerűen beteszel mindent a fazékba és addig hagytuk főni, amíg kész nem lett :D A végeredmény magáért beszél. Mivel a főétel egy nagyon sűrű gulyásra emlékeztet sütöttünk hozzá egy szép nagy sós lepényt is. Királyi lakománk volt! A desszertünk kicsit túl édesre sikerült köszönhetően annak, hogy nem friss meggyet használtunk, hanem befőttet. Legközelebb már máshogy készítjük.

Az este remek lett. Jó hangulatban ettünk, boroztunk és közben "középkorinak tűnő" zenét hallgattunk. Biztos vagyok benne, hogy nem ezek votlak az utolsó "középkori ételek", amiket elkészítettünk :)

Látogassátok meg az oldalt, szedjétek össze a haverokat és költözzetek be Mátyás udvarába egy estére :) 

Ha tetszett a poszt kövessetek facebookon is. :)

Program értékelés: 8/10

SpontaFaktor: 5/10

 

Fel, fel, magasabbra...

Alapvetően kedvelem és többé-kevésbé űzöm is a hagyományos sportágakat. Időről időre eljárok futni, ha elhívnak egy esti focizásra vagy kosarazásra, ritkán mondok nemet. Aztán az új élmények kutatása közben felmerült a falmászás, mint lehetőség, nekem pedig meglehetősen vegyes érzéseim voltak vele kapcsolatban. Időről időre hajtogatom, hogy mennyire izgalmas dolognak tartom, hogy új dolgokat próbáljunk ki, ezáltal kilépve a komforzónánkból. A hétfő estém igazán átadta ezt az érzést is, mert ha nem kötelezem el magam  úgy igazán, talán sose jut eszembe, hogy én valaha is kipróbáljak ilyesmit.

doboz_preview.jpg

Szóval falmászás. Mivel teljesen laikusok voltunk a témában, kinéztük magunknak a Mászóbirodalom termét, és hétfő késő délután nekivágtunk a kalandnak. Amikor szabadidős tevékenységekről beszélünk, alapvető igazság, hogy amit csinálhatunk egyedül, azt társaságban még jobb csinálni. Nos, ha a sportnak ezt a fajtáját választjuk, annyiban módosul a történet, hogy társ nélkül nem is érdemes elindulni, hiszen a hobbi szintű falmászásnál elengedhetetlen, hogy a mászót minden esetben egy másik ember biztosítsa. Ez egy felelősségteljes feladat, de nem kell tőle megijedni. A helyszínen a falmester (nem én találtam ki, tényleg így hívják) mindent részletesen elmagyarázott és bemutatott, ha bármilyen bizonytalanság merült fel bennünk, nyugodtan kérhettünk segítséget tőle, vagy valamelyik tapasztaltabb mászótól is. A felszerelést rendszeresen ellenőrzik és karbantartják, így ha a biztosító személy betartja az alapvető előírásokat, a baleset esélye gyakorlatilag nulla. Erre szükség is van, kezdő mászóként mindannyian elvesztettük néhány alkalommal a kapaszkodót a kezünk vagy a lábunk alól, és a levegőben kötöttünk ki, de jó néhány méter magasan sem volt olyan érzésünk, hogy veszélyben lennénk. Ettől persze nem mindig jó érzés leesni, lenézni meg bizonyos magasság felett meg már amúgy sem kellemes, de a kihívás legyőzésekor érzett elégedettség kárpótol mindenért. Mert ez az egyik dolog, ami igazán tetszett ebben a sportban. Mászhatsz először vagy sokadik alkalommal is, a különböző szintű falakon mindig találhatsz magadnak teljesíthető kihívást. Könnyű lesz? Nem biztos, de amikor felérsz, jogosan lehetsz büszke magadra. Aztán titokban persze lehet már a melletted lévő fallal szemezel, ami magasabb, kisebbek a kapaszkodók, esetleg még feléd is dől egy kicsit.

Ahogy írtam, a falmászás tényleg nagy kilépést jelentett a komfortzónánkból, de a kialakult összbenyomás abszolút pozitív volt. Utolsóként távoztunk, és meg is kaptuk a kérdést, hogy holnap is jövünk-e. Most így a sajgó karok emlékével együtt ha ilyen rövid távon nem is, idővel abszolút lehetségesnek látom, hogy visszalátogatunk a Mászóbirodalomba.   

Ha tetszett a poszt kövessetek facebookon is. :)

Program értékelés: 7.5/10

SpontaFaktor: 8.5/10

süti beállítások módosítása