Valamelyik este két barátommal egy esti sörözésen merült fel, hogy az azt követő esténk is szabad, és ha már így van, csinálhatnánk valamit közösen. Rövid tanácskozást követően megszületett az ötlet: szabadulószobába fogunk menni.

Mivel nekünk sem volt korábban tapasztalatunk ilyesmiben, másnap egyszerűen kinéztünk a neten egy szobát, amiről összességében pozitív értékeléseket olvastunk. Nem vaciláltunk sokat, lefoglaltuk és vártuk az estét.

De mi is az a szabadulószoba?

Nos, nagyjából az, ami a legtöbbeknek elsőre eszébe jut róla.

•  Adva van egy háttértörténet, azaz a szoba jellegétől függően lehetsz a világjárvány ellen gyógyszert készíteni kívánó tudós, sivatagban eltévedt túlélő, vagy egyszerű kincsvadász is. A háttértörténet adja meg a játék hangulatát.  
• Adva van maga a szoba, ahol a legkülönfélébb logikai, kreatív és ügyességi feladatokon kell keresztül menned. Titkos kódokat, jelszórészleteket, a gyógyszer összetevőinek képletét kell összegyűjtened, szobáról szobára haladva, a végső cél érdekében.
• És végül adva van egy időkorlát, hiszen a világ megmentésére vagy a megmenekülésre szánt időd véges. Ez jellemzően egy óra szokott lenni, azaz ennyi időd van, hogy a feladatot teljesítsd.

Ez így elsőre nem hangzik túl megnyugtatóan, de szerencsére van még itt valami, ami a segítségedre lesz: a társaid. A szabadulószoba ugyanis csapatjáték, és ezalatt nem csak azt kell érteni, hogy együtt mentek be, együtt jöttök ki. A feladatok változatosságából adódóan egész biztos, hogy akad olyan, amihez a te képességeid illeszkednek leginkább, és lesz olyan, amihez valamelyik társadé. A játék lényeges eleme a csapatmunka: el kell osztani a feladatokat, és amíg te kódot törsz az egyik sarokban, a másik dolgozhat egy ügyességi játékon a szoba közepén. Ha nem így tesztek, azt az időtök fogja bánni, és a kijutásotokat veszélyeztetitek. A részeredmények egy előre nem látott módon kezdenek beleilleni a közös a képbe, minden apró siker pedig további motivációt adhat a folytatásra. A játék ezen jellege hatalmas élményt ad: Garantálom, hogy mikor a sikeres teljesítést követően kiléptek a szobából, mindannyian jobban fogjátok magatokat érezni.

Mi elsőre egy egyiptomi, piramiskutatós témájú szobába neveztünk be, ahol a fentieket sikerült maradéktalanul megtapasztalnunk. A feladatok változatosak voltak, és a nagyjából 40 perces teljesítést követően elégedetten vonultunk el a szomszéd vendéglátó egységbe egy jól megérdemelt italra. Ezalatt folyamatosan a szerzett élményeinkről beszéltünk, ami végül lassan abba a teljesen spontán elhatározásba torkollott, hogy felhívtuk a helyet, estére van-e még másik szabad szobájuk. Szerencsénk volt, így a szusszanást követően mehettünk vissza az újabb kihívásra, ezúttal a középkori Arthur király világába belecsöppenve. És a falon hagyott feliratunk ellenére egészen biztos, hogy idővel vissza fogunk térni egy újabb kihívásra.