Az tény, hogy a Németország déli részén fekvő Bajorországban az emberek szeretnek mulatni. Ha nem is minden hónapban, de két havonta biztos megrendezésre kerül egy sörfesztivál, egy adott környék valamelyik városában. Aki volt már Októberfeszten, az olyannak képzelje el ezt is, csak kisebb méretben, aki pedig nem járt még az Októberfeszten, de volt már búcsúban, az olyannak képzelje el ezt is, csak nagyobban :) Hatalmas sörsátrak, körhinta, hullámvasút, lőjjegyplüssmacitagyereknek bódék és borzasztóan sok ember. Ez egy ünnep, amit minden jóravaló bajor ember számon tart és a tisztességesen fel is készül rá. Nincs olyan egyéb tevékenység, ami ennél előbbre való lenne és mivel ez mindenkinek ilyen egyértelmű, így senki nem akadályoz senkit a részvételében. Szóval mindenki ott van. Na de nem lehet csak úgy beállítani egy ilyen ünnepségre, fel kell ölteni a népi viseletet. A férfiak felveszik a kantáros vagy öves Lederhose-t, hozzá a kockás inget és egy mellényt. Van, aki kalapot visel és pipa lóg a szájából, de a fiatalabbakon a nike cipő virít, nem fűlik a foguk a „régies” original cipőkhöz. Nagy mosollyal és hanggal vonulnak be a sörsátorokba, üdvözölve egymást, jobbjukon, már akinek van, az asszonyával, akikről pedig most elkezdek írni…
A hölgyek népviseletéhez, a dirndli-hez, egyik ország népi öltözéke sem ér fel… bizonyos TEKINTETben. Cipőjük kis magas sarkú, szoknyájuk a földtől 10-15 cm magasságban ér véget, s felfelé szépen szűkülve, a fodrok egyre ritkásabban kezdik körülölelni a leányzók derekát. Színes, rojtos ruhájuk tovább haladva felfelé, szabójuk szolid erkölcstelenségének kivetülésében mutatkozik meg, mely minden méretnek a legideálisabb formát adva tárja a férfiak elé a létezés forrását, a női mellet. Én nem tudom elképzelni, hogy ki lehetett az a meggondolatlan vagy anyagsóher szabó, aki egykor ezt a gyilkos szabásmintát elkészítette. Szerintem nő volt, mert férfiember ilyen kínt magának és férfi sorstársainak nem akarhat! Őszintén mondom, hogy ilyen ruhában nem egyszerű a hölgyek szemébe nézni, még ha az ember minden akaratát és figyelmét össze is szedi. És nagyon sokan vannak, sürögnek, forognak. Rémálom…
De a literes sör gyorsan enyhít a kínokon :) Legalább nyolc százalékos, nem hiába hívják Starkbier-nek. Erős és finom, ráadásul gyorsan is csúszik, de erre még az élő zenekar is rásegít, aki fél óránként elénekli az Ein Prosit der Gemütlichkeit című itatós nótáját, ami körülbelül annyit tesz, hogy Igyunk egyet a jó kedélyre. Ezt mindenki teli torokból , a sörpadokon ugrálva énekli és izomból összeüti a fél centi vastag falú korsóját a szomszédjaival, majd nyel egy-két kortyot a csapolt nedűből.
Az este éjjel kettő óra körül véget ér. Az oszló tömegben tántorgó fiatalok, összeölelkező férfiak és fülig érő mosollyal fecsegő asszonyok indulnak haza és örülnek, hogy újra együtt mulathattak.
Szép, hogy ennyien összejönnek, jó kedéllyel és önfeledten tudnak ünnepelni.
És az is szép, hogy ragaszkodnak a népviselethez… :)
